Fiskális kényszerek az unión belül

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás már rövid távon is jelentős fiskális következményekkel jár. Miközben a strukturális és kohéziós alapokból történő sikeres forráslehívás esetén a csatlakozás nettó pénzügyi mérlege a nemzetgazdaság egésze szempontjából pozitív, addig a csatlakozás fiskális egyensúlyra gyakorolt hatása negatív lesz.

A csatlakozás közvetlen hatása a magyar költségvetésre az EU-költségvetésbe történő befizetés megjelenése lesz a kiadási tételek között. Ezzel szemben állnak az EU strukturális alapjaiból történő kifizetések: ugyanakkor ezen forrásokhoz történő hozzáférés a költségvetés számára többletkiadással jár az addicionalitás jól ismert elve

miatt. Tekintettel arra, hogy az uniós források kofinanszírozása csak részben történhet meg a már meglévő kiadások átcsoportosításával, a minél kedvezőbb nettó pénzügyi transzfer nagyobb államháztartási kiadást igényel.

A csatlakozás elkerülhetetlen következménye az államháztartási beruházások növekedése lesz. Ezt igényli az acquis communautaire előírások teljesítése olyan területeken, mint a környezetvédelem és infrastruktúra, illetve a különböző derogációk fokozatos megszűnése. Jelentős kiadástöbbletet igényelnek a gazdaság felzárkózása érdekében megvalósítandó költségvetési beruházások az infrastruktúra, az egészségügy és a közoktatás területein. Ez utóbbi kiadások esetében - a többi csatlakozó közép-európai gazdasághoz hasonlóan - további problémát jelent, hogy a várható bérkonvergencia, valamint a szociális ellátások iránti igény növekedése akkor jelentkezik kiadási többletként az államháztartásban, amikor a fontosabb elosztórendszerek reformja még nem történt meg. Ezért az elodázott reformok miatt rövid távon mind a reformok mellékhatásai, mind ezen közösségi szolgáltatások finanszírozása kiadási többletet eredményez az államháztartás számára.

Végezetül az államháztartási kiadások alakulásánál figyelembe kell azt is venni, hogy a csatlakozás szektorális, regionális hatásai eltérőek lesznek, és a szükségszerűen jelentkező vesztesek kompenzálása többletforrásokat igényel az államháztartástól.

A csatlakozás közvetett fiskális hatásai közül kiemelkedik az adóharmonizálás a telephelyköltségekben felerősödő verseny nyomán. Az adóharmonizálás a magas adókulcsok következtében azok csökkenésében fog megjelenni (iparűzési adó, áfa), és ez annak ellenére a bevételek csökkenését eredményezheti, hogy a kivételek megszüntetése, az adóalap bővülése ezt részben semlegesítheti.

Az említett hatások számszerűsítésénél iránymutató lehet, hogy a témában készült egyik átfogó IMF-elemzés szerint a csatlakozás az új tagok esetében az államháztartási egyenleg átlagosan 2-4 százalékos romlását eredményezheti, és a Bundesbank is azzal számol, hogy az egyenlegek romlanak a csatlakozás miatt, bár a negatív exogén sokk mértéke esetükben az előző becslés fele. Magyarországon is azzal lehet számolni, hogy a GDP 1 százalékával romlik az egyenleg a csatlakozás első, ennél valamivel nagyobb mértékben a következő években: ez addicionális korrekciót igényel a mai adósságdinamika és kiinduló fiskális pozíció mellett is.

Miközben a csatlakozás erőteljesen hat az államháztartás egyenlegére és ebből fakadóan az államadósság dinamikájára is, a csatlakozást követően fokozatosan alkalmazzák majd a közösségi szektor finanszírozását az EU-n belül meghatározó előírásokat. A "túlzott hiány" elkerülése, a folyamatos makrogazdasági monitoring, idővel a stabilitási és növekedési paktum előírásainak teljesítése folyamatos és jelentős alkalmazkodási kényszert jelent a csatlakozó országok esetében az államháztartás számára, amit Magyarországon a bejelentett 2008-as GMU-csatlakozási szándék tovább erősít.

Összességében a csatlakozásnak kettős hatása van: az államháztartási folyamatok oldaláról az egyenleg romlásával járó ceteris paribus, ugyanakkor a fiskális politika oldaláról növekvő kényszert és kötelezettséget is jelent a kiigazítás felé. Ezek a hatások közvetlenül és közvetve már 2004-ben is érvényesülnek: ezért ezeket az addicionális terheket/kötelezettségeket is figyelembe kellene venni a következő év költségvetésének elfogadásakor.