BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A Duisenberg-örökség: sikeres múlt, problémás jövő

Az Európai Központi Bank első elnöke, Wim Duisenberg magasra emelt fővel távozhatott hivatalából. Vezetése alatt Európa első központi bankja alig öt év alatt eminens intézménnyé nőtte ki magát. Az euró világklasszis valutaként szilárdan megállapodott. Az infláció az euróövezetben
2003.11.12., szerda 00:00

2 százalék körül ingadozik, ami nagyjából megfelel az EKB által meghatározott árstabilitás normáinak.

Az inflációs várakozások stabilak, a bank kormányzótanácsa zökkenők nélkül működik.



n Európában nem mindenki elégedett az antiinflációs politikát folytató jegybankkal. Kritikusok, akik aktívabb, növekedésorientált monetáris politikát szerettek volna látni, személyes támadásokkal és méltatlan inzultálással próbálták meg felpuhítani a 68 éves holland ellenállását. Az EKB elnöke és kormányzótanácsa azonban nem engedett sem az inzultusnak, sem annak a politikai nyomásnak, hogy csökkentse - és később ismételten mérsékelje - a kamatot. A szárnyra kapó bank nagyfokú hitelességre tett szert, egyúttal azonban ellenségeket is szerzett azáltal, hogy szigorúan ragaszkodott az antiinflációs mandátumához.

Az EKB-nak természetesen megvoltak a maga problémái - főleg a kommunikáció területén, ahol Duisenberget időnként a saját őszintesége hozta bajba. Ezek azonban jelentéktelen ügyek voltak, amelyeket azok a kritikusok fújtak fel, akiknek saját elképzeléseik voltak a bankkal. Bármennyi probléma volt is a kezdeti években - túl sokan beszéltek a bank nevében, az üzenetek pedig nem voltak elég világosak -, a zavarok idővel fokozatosan eltűntek.

Egy kevéssel a távozása előtt készített interjú során azt a kérdést tették fel Duisenbergnek, hogy mit tekint a legfontosabb hivatali eredményének. A kérdésre gondolkodás nélkül válaszolta, hogy az egységes valuta sima bevezetését és könnyű elfogadtatását. Utóbb az is elmondható, hogy a banknak 25-30 katasztrófa-forgatókönyve is volt olyan esetekre, ha valami roszszul ment volna. Ezek közül azonban egyre sem volt szükség. Az euró bevezetése annál is simábban ment, mint ahogy azt az EKB elképzelte.

Valójában azonban nem egyszeri teljesítmény tette sikeressé Duisenberg hivatali idejét, hanem az összhangon alapuló vezetési stílusa. Tizenkét független, büszke - egyes esetekben pedig nagy hatalmú - nemzeti központi bankot kellett összetartó közösségbe kovácsolni, ami nem volt könnyű feladat. Egy tekintélyelvű személyiség ezt nem tudta volna végrehajtani az EKB élén.

Utóbb olyan szóbeszéd terjedt el, hogy a konszenzusra való törekvés lassította a monetáris döntések meghozatalát. Az EKB azonban nem az egyhangúság megteremtése miatt volt lassú, amikor kamatot kellett csökkenteni, hanem azért, mert ilyen kérdésben az árstabilitás mindenkori követelményeiből indult ki. Mint maga Duisenberg is mondta, egyetlen alkalommal sem halogattak fontos monetáris politikai döntést csak azért, hogy előtte konszenzust teremtsenek.

A Duisenberg-évek alatt elért eredmények ellenére komoly problémák maradnak az új elnökre, Jean-Claude Trichet-re. Megvalósításra vár például az egységes valuta azon ígérete, hogy az euróövezetben a verseny olyan dinamikáját teremti meg, amely kikényszeríti a szerkezeti reformokat. Eddig azonban az európai politikusok elodázták a reformokat, és ritkán múlt el alkalom anélkül, hogy Wim Duisenberg ezért ne rótta volna meg őket.

Rendezendő továbbá a növekedési és stabilitási paktum ügye is, amely arra kényszeríti a tagállamokat, hogy a GDP 3 százaléka alatt tartsák a költségvetési hiányukat. Az egyezmény kellemetlen vitát váltott ki a kisebb és a nagyobb tagállamok csoportja között. Vannak ugyanis megalapozott panaszok a kettős mérce alkalmazása miatt. Nout Wellink, a holland központi bank elnöke például kijelentette, hogy ennek az ügynek a rendezetlensége súlyos következményekkel járhat az euróra.

Végezetül pedig - talán legfontosabbként - ott van az új tagok gazdaságának az euróövezetbe való integrálása, ami nem lesz könnyű. A banknak ügyelnie kell, hogy ne harapjon nagyobbat, mint amit meg tud rágni.

Wim Duisenbergnek az EKB élére való, 1988. májusi kinevezését politikai ellentétek övezték. Amint azonban most elhagyta beosztását, fokozódott az egyetértés a tekintetben, hogy a történelem majd úgy fog emlékezni az egyenes beszédű hollandra, mint aki a megfelelő ember volt a megfelelő munkára, a megfelelő időben. Megérdemli Európa osztatlan elismerését azért, hogy az EKB-t ilyen sikeresen útjára indította.



A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.