A "Sztálin-arcú kapitalizmus" moszkvai forgatókönyve

Az ellenzéki moszkvai lapok persze erősen elvetik a sulykot, amikor egyenesen Nelson Mandela történelmi szerepében látják az október 26-án letartóztatott Mihail Hodorkovszkijt. Sokan - főleg a demokratikus orosz fejlődés iránt a Szovjetunió széthullása után vérmes reményeket tápláló értelmiségiek, akik régen kihullottak már a politikai élet rostáján - arról igyekeznek meggyőzni olvasóikat, hogy a birodalom leggazdagabb embere a börtönben nagyobb veszélyt jelent Putyin elnök idáig semmitől nem fenyegetett márciusi újraválasztására nézve, mint szabadlábon. Ujjongva üdvözlik a jogi szakvéleményt, miszerint a milliárdos a börtönben is jelöltetheti magát az Oroszországi Föderáció elnökének. És meggyőződésük, hogy a "kágébés-etatista" visszarendeződéssel szemben Hodorkovszkij körül kialakul egy valóban nyugatos, sőt liberális politikai centrum.

Mintha a Putyinnal kapcsolatos kezdeti reményeit ma már mélységesen szégyellő orosz értelmiségi elit elveszítette volna a józan ítélőképességét. Mintha nem akarná észrevenni a páni félelmet az idáig Hodorkovszkij által pénzelt parlamenti pártok mostani megnyilvánulásaiban. Nyoma sincs annak, hogy az ellenzéki pártok megpróbálnának szövetségre lépni! A fogoly milliomos barátai pedig, akiknek öszszefogása valóban megteremthetné a Putyinnal szembeni alternatíva anyagi és szervezeti kereteit, még a bibliai kakasszót sem várták meg, hogy Júdásként megtagadják bajba jutott társukat: a Nagyiparosok és Nagyvállalkozók Oroszországi Szövetsége idei kongresszusára pénteken számos "oligarcha" el se mert menni, nehogy a hatalmat magára haragítsa egy esetleges Hodorkovszkij-párti tüntetésen való akaratlan részvétellel. A megjelentek pedig alázatosan, hétrét görnyedve hallgatták Putyin elnök fenyegető hangú, ideges kioktatását a nagyvállalkozók feladatairól az orosz társadalom szociális gondjainak megoldásában.

A hatalom mára állandósult ingerültségéből látszik, hogy a volt szovjet politikai rendőrségnek a Kremlben 2000 óta kulcsszerephez jutott köreit kellemetlenül érintették a Hodorkovszkij-ügy nem várt hazai, s főleg külhoni hullámverései. Pedig a nyugati politikai és pénzvilág szigorúan a kulisszák mögött interveniál a Kremlben. E tekintetben kivételnek számított a látszólag csak önmagát képviselő Soros György kőkemény csütörtöki fellépése a letartóztatott olajbáró mellett. Egy kommandó már másnap, pénteken megszállta a Soros Alapítvány moszkvai központját. Leütötték az őrséget, elszállították az alapítvány kompjutereit, a teljes adatbankkal.

Az ingatlan tulajdon- és használati joga körüli magánvitának álcázott leszámolás a jelek szerint egy átfogó koncepció része. Vlagyimir Kolesznyikov helyettes főügyész a hét végén az egész orosz üzleti világnak megüzente, hogy "aki még nem ül, jól gondolkodjon el, mit csinál". Az olajbárókat felszólította "kitermelési engedélyük haladéktalan visszaadására az államnak", és kilátásba helyezte, hogy az orosz olajat rubelért fogják árulni a világpiacon. A korai bolsevik jelszavakra erősen emlékeztető kirohanásaiban a törvény őre ezenkívül megígérte, hogy az orosz nemzeti bankot az államelnök, vagy a kormány felügyelete alatt működő "állami struktúrává" teszik, amely kamatmentes kölcsönökkel fogja biztosítani a gazdaság fejlődését.

A kínosan ostoba vagdalkozás akár szelep is lehet, amelyen a Hodorkovszkij-féle leszámolás hatását kétségtelenül alábecsülő Kreml most kiengedi a gőzt, hogy lássa, milyen hatást vált ki a társadalomból a demagógiának az államszocializmusból kölcsönzött fegyvere. Ezt valószínűsíti a mostanában világszerte sokat idézett moszkvai szociológus, Olga Kristanovszkaja újabb szenzációs leleplezése. Eszerint a Hodorkovszkij-ügy az orosz nagyvállalkozások elleni nagyszabású leszámoláscsomag része csupán. A "totalitárius kapitalizmus" élharcosai (Kristanovszkaja szerint "a reváns hívei") két célt tartanak szem előtt. Az egyik a nyersanyagszektor, elsősorban az energiaipar visszaállamosítása, a másik az "internacionalista irányultságú nagytőkések" eltávolítása a gazdaságból. A "nemzeti beállítottságú", vagyis szláv nagytőkéseket, akik a volt szovjet befolyási övezetben, Azerbajdzsánban, Ukrajnában fejtik ki birodalmi szempontokat is érvényesítő tevékenységüket, senki nem háborgatja. Az "internacionalisták", vagyis a zsidók, valamint a nemzetközi gazdaság törvényei szerint működő s ezáltal Oroszországnak kárt okozó multinacionális cégek tulajdonosai azonban komoly veszélyt jelentenek.

Ha Hodorkovszkij letartóztatása egyedi eset marad, állítják "a Sztálin-arcú kapitalizmus" hívei a Kremlben, akkor "az új kozmopoliták" térdre kényszerítik az országot, és zsarolni fogják az orosz vezetést, miként a Nagy-Britanniában nemrég politikai menedékjogot kapott Borisz Berezovszkij tette. Kristanovszkaja szerint a belügy, a titkosszolgálatok, az ügyészség, a hivatalnoki kar egy része - öszszesen közel hárommillió ember - a hatalmas országban akkora politikai erőt képvisel, amely ezt a felfogást Putyinnal, vagy Putyin nélkül, de érvényesíteni tudja.