Az unió küszöbén: nekik szabad?

Emlékezetes, hogy Párizs - maga által is elismert módon - afelé halad, hogy kedvezőtlen gazdasági mutatóival egymásután a harmadik évben is megsértse a közös pénzhez alapul szolgáló stabilitási paktumot. Amiért pedig a korábbi közmegegyezés értelmében "bünti", de legalábbis mindenféle figyelmeztető eljárás kellene hogy következzen.

A megkülönböztetés megalapozta a hangulatot azon kifakadások számára, amelyek szerint az EU voltaképpen csak a tagjelöltekből akarja kizsarolni azt a tökélyt, amire önmagában sem képes. Lám, nem csak a franciák sértik meg a közös gazdasági elvárásrendszert, a németek is ugyanebben vergődnek már évek óta, a belgáknál még mindig 100 százalékon felüli a kormány belső eladósodottsága, miközben ugyancsak náluk abszurd az igazságszolgáltatási rendszer is. Szóval "nyomják Krahácsot", mindig csak a kisebben akarják elverni a port. Nekik szabad?!

A kifakadás érthető, az érvelés viszont hibás. Ugyanis tévedésen alapul. Nem összemérhető dolgokból igyekszik - meglehet némely szempontból talán nem is mindig valóságtól távol álló - következtetéseket levonni.

A bizottság mostani éves jelentése főként csak olyan területeken vizsgált tagsági készültségi fokot a csatlakozó országoknál, ahol az egységes piac működése - valamint az EU kontinentális részén immár határellenőrzés-mentes mozgásszabadsága - elkerülhetetlenné teszi bizonyos mennyiségű és típusú közös játékszabályok betartását. A franciák kekeckedése persze "csúnya" dolog, csinos listát tehet ki a mindebből kinőni tudó kedvezőtlen következmény is. De ez mégiscsak egy közös politikától való - valamilyen fokú - eltérést jelent, míg az "újakat" most olyan szempontból tették mérlegre, hogy alapkérdéseknél mennyire piackonform már a rendszerük. Persze törvény szabályozza mind a kettőt, s ennyiből a nem megfelelés is törvénysértés, itt is, ott is. De míg az előbbi a sofőr viselkedésére vonatkozik - betartja-e a sebességkorlátozást, netán ittasan hajt -, az utóbbinál a gépjármű forgalmi vizsgájáról van szó.

További - össze nem hasonlítható - körülmény, hogy a "csatlakozó tízek" ma még (nem tagállamként) kizárólag a bizottság ügyfelei. A mai tagországok - meglehet, a bizottság ajánlása alapján, de - a többi tagállaméi. Más mondja ki a végső szót. Az előbbinél egyetlen - természetéből adódóan nemzetek fölötti, közösségi horizontban gondolkodó - akarat próbál óvni és kikényszeríteni bizonyos értékeket. Az utóbbinál 14 másik tagtárs az eljáró fél. Amelyik sok minden egyebet is mérlegel, beleértve esetleges saját mulasztásokat is.

Azt egyébként bizottsági részről is mindig készségesen elismerték, hogy amikor a csatlakozási tárgyalások során valamely joganyagrészt megpróbáltak a tagjelölt országokon keményen "bevasalni", ők is tudatában voltak, hogy esetleg ugyanebben ma még több tagország is elmaradásokkal küszködik. Csakhogy - érveltek Brüsszelben - a képlet meg is fordítható. Ők különböző eljárások keretében a jelenlegi tagokból is megpróbálják kihajtani például a teljesen EU-konform állami támogatási rendszert. De rögtön gyengülhet az erre vonatkozó brüsszeli követelés, ha mindeközben tíz újonnan csatlakozó országnak megengedik az ettől való eltérést.

És végül: a mostani bizottsági szemrehányásokban bőven akad olyan is, ahol joggal elmondható, hogy "érte haragszik, nem ellene". A testülethez tartozó munkatársak sokszor nem is tagadták, hogy azért is fektettek nagy energiát a mostani jelentésekbe, mert Brüsszel számára ez volt az utolsó igazi alkalom, amikor még közvetlenül gyakorolhattak nyomást bizonyos házi feladatok elvégeztetéséért olyan területen is, amelynél az elmaradás nem annyira büntetendő acquis-sértést, mint inkább "öncsonkítást" jelent. Azok a bizonyos, sokat emlegetett intézményi, nyilvántartási, meg programalkotási feltételek, amelyeket Magyarország esetében három különböző kérdés kapcsán is számon kértek, nem az EU-nak, hanem az országnak fontosak: meglétükön múlhat közösségi pénzek megnyerése, vagy elvesztése.

És végül: erre is igaz, hogy lehet a szomszéd kertjében még nagyobb a rendetlenség. De amíg a miénkben is gaz van, addig végső soron ez a lényeg.