Duronelly Péter: Kell-e nekünk ideológia?

Ha ez lenne a kimenet, nem lenne nagy csoda, hiszen a legtöbbünk számára az ideológia valami rossz emlékű, rendszerváltás előtti időket idéző dolog, ami értelemszerűen zsigeri ellenkezést vált ki. Az "ideológia győzelme a józan ész felett" megfelelő jellemzése lehet sok mindennek, ami a háború és a rendszerváltás közötti időkben történt, jóllehet meglehetősen nagyvonalú dolog lenne az is, ha a negyvenöt évet mindössze ezzel a kézlegyintéssel intéznénk el.

Ennek fényében érdekes, hogy a rendszerváltás előtti időkkel a szavak szintjén teljesen elzárkózó Orbán-kormány mennyire a régi szokványok szerint, ideologizált módon kormányzott, és hogy mennyire sikeres volt abban, mutatja, hogy népszerűségét ezzel a mai napig, a kormányváltás óta eltelt másfél év utánig is megtartotta. Elismerendő a teljesítmény, még akkor is, ha az általa közvetített ideológia meglepően, sokak számára ijesztően vonalasra is sikerült, illetve hogy ezen keményvonalas ideológia égisze alatt - különösen kormányzásának második felében - mennyire voluntarista gazdaságpolitikát követett.

A választók egy része természetesen idegenkedett ettől a határozott értékközvetítéstől, és tavaly a kormány leváltására szavazott. A magas választási részvétel és a szavazás kimenetele alapvetően nem a leváltott kormány gazdaságpolitikájának szólt, hiszen akkor még az 1998-2002 közötti időszakban felhalmozott egyensúlytalanságokból az átlagpolgár nem sokat érzett. Sokkal inkább a ideológiától való menekülés volt ez, idegenkedés a vezetővel való kötelező egy irányba nézéstől, az "aki nincs velünk, az ellenünk" típusú üzenetektől. A megválasztott szocialista-szabad demokrata kormánytól a választók szakértelmet, ideológiamentes pragmatizmust vártak, remélve, hogy a mindennapokat nem az értékek csatája, hanem a munka és a haladás határozza majd meg.

Az új kormány az elvárásokat részben - sajnos csak részben - teljesítette is, igyekezve magát távol tartani attól, hogy a választók felé zavaróan agresszív értéküzeneteket fogalmazzon meg. Sajnos azonban értékek nélkül kormányozni ugyan lehet, de sikeres gazdaságpolitikát folytatni nem. Értékek nélkül nincsenek célok, célok nélkül nincs program, program nélkül nincs haladás. A jelenlegi kormány már másfél éve kormányoz, de nem tudjuk, mi a programja, melyek azok a kulcsterületek, amelyek az elkövetkező húsz esztendőre koncentrálni kell ahhoz, hogy hazánk lemaradása a fejlett világ országaihoz képest csökkenjen. Az uniós tagság automatikusan nem hozza magával a konvergenciát, ehhez aktív gazdaságpolitikai rásegítés szükséges, ahhoz pedig program kell, a programhoz pedig értékek, azaz ideológia.

Természetesen nem csoda, hogy a nagyobbik kormánypárt idegenkedik attól, hogy értéküzeneteivel a választók agyát mossa, hiszen ez sem a rendszerváltás előtt, sem 1998 és 2002 között nem volt sikeres stratégia. Gazdaságpolitikához, a számtalanul hangoztatott szükséges "reformhoz" azonban nem lehet a választók felé megfelelően kommunikált értékek és célok nélkül hozzáfogni. Minden reform fájdalmas lépésekkel is jár, amelyek elviseléséhez, sőt, alkalmasint elkendőzéséhez szükség van arra, hogy a választók figyelmét a kormány valamivel lekösse, és a belé vetett bizalmat a nehezebb, átmeneti időkben is megőrizze. Szerencsétlen helyzet az, ha a kormány tevékenységét az határozza meg, hogy népszerűségének fenntartásához a választók zsebeit folyton tele tudja tömni, ahelyett, hogy döntéseivel, intézkedéseivel a jövőre koncentrálva teremtsen magának széles társadalmi bázist. Érdekes, hogy ebben az ideológiamentességben mennyire partner volt a kisebbik kormánypárt, aminek például saját választói számára sem sikerült eddig világossá tennie, mi is az a liberalizmus.

A 2003. év kötvény- és forintpiaci eseményei kellő figyelmeztetést adhatnak a kormánynak azt illetően, mik az elvárások vele szemben azért, hogy az ország valóban a felzárkózás, a konvergencia irányába haladjon. Másfél elfecsérelt év hosszú idő, de talán még nem késő olyan stratégiát felállítani, amelyet nem egy devizapiaci összeomlás kényszerít ki, hanem ami megfontolva, egy saját értékrend mellett, lényegesen nagyobb szabadságfokkal készül el. Ehhez szükség lenne egy jól, de nem erőszakosan kommunikált értékrendre, amit a választók magukévá tesznek, és ami alapján hajlandóak együtt dolgozni a kormánnyal. Máskülönben nem lesz konvergencia.