Kell-e nekünk atomenergia?

A fosszilis energiahordozók reálárának kedvező alakulása az utóbbi két évtizedben, a gazdasági növekedés és a lakossági fogyasztás erőteljesen javuló energiaintenzitási mutatói, továbbá a zöldmozgalmak térnyerése a fejlett országokban az atomenergia szerepének fokozatos háttérbe szorulását eredményezte. A nemzetközi megítélés a 90-es években sem volt egységes az nukleáris energia szerepét illetően, különösen pedig a csernobili katasztrófa után. Az utóbbi időben jelentkező áramellátási zavarok, továbbá a zömében a 60-as és a 70-es években épült atomerőművek élettartamának közeledő lejárta egyre sürgetőbb döntéseket kíván az atomerőművek jövőbeni szerepének meghatározására.

A szakértői becslések szerint a világ villamosenergia-termelésében az atomenergia súlya és szerepe 2010 körül lehet a legmagasabb, majd a fejlett országokban súlya mérséklődik, a fejlődő világban azonban még növekvő lehet. Érdemes azonban felhívni a figyelmet arra - éppen a szaporodó ellátási zavarok, továbbá a tartalékkapacitások csökkenése miatt -, hogy változásokra utaló jelek mutatkoznak az atomerőművek építése és az élettartam meghosszabbítása megítélésében. Legfontosabb ezek közül, hogy az USA-ban - szigorodó biztonsági előírások mellett - már is sor került néhány atomerőmű élettartamának 20 évvel történő meghosszabbítására, és a közzétett energiapolitikai koncepció szerint a jelenleg működő atomerőművek mintegy 90 százalékánál reális megoldásként jelentkezik a lejáró élettartamok meghosszabbítása. Finnországban új atomerőműblokk megépítésére hoztak döntést, Svédországban elhalasztották az egyik atomerőmű tervezett leállítását, Svájcban pedig a népszavazás igent mondott az atomerőművek lehetőségére.

A megítélésekben jelentkező módosulások és az atomenergia gazdasági versenyképességének javulása nagyon fontos a hazai energiapolitika és benne az atomenergia jövőbeni szerepének reális megalapozásában. Részben, mert a hazai villamosenergia-fogyasztásban az atomenergia közel 40 százalékkal van jelen, részben, mert a fűtőelemek tisztítása kapcsán történt sajnálatos események után nálunk is romlott az atomenergia közmegítélése. Ráadásul a paksi atomerőmű első blokkjának 2012-ben lejár a működési engedélye, és a további működtetéshez 2007-ben a magyar kormánynak az élettartam meghosszabbításához szükséges kérelmeket az illetékes nemzetközi szervezetekhez el kell juttatnia.

A paksi atomerőmű rendszerben tartása, élettartamának meghosszabbítása a következő évtizedre szóló energiapolitikánk egyik alapkérdése. Egyrészt, mert az atomerőmű által előállított villamos energia egységköltsége 7-8 forint/kWh, szemben az átlagos 12-13 forint/kWh értékkel, ráadásul az élettartam meghosszabbításához szükséges beruházások után az egységköltség még csökkenthető is. Másrészt 2010-2020 között (eltekintve a 90-es években épült, döntően kis teljesítményű kapacitásoktól) a jelenlegi erőműparkunk teljes cseréjére sor kerül - elavultság, környezeti szempontok, gazdaságossági és biztonsági okok miatt. Így a növekvő igények még további 1600-2000 MW kapacitás létesítését kívánja meg.

Az elvégzett elemzéseink alapján 2020-ig a jelenlegi importarányt feltételezve mintegy 6000 MW erőművi kapacitás megépítése válik szükségessé. Ez az erőműigény azzal számol, hogy 2012-től az esedékessé váló atomerőművi élettartam meghosszabbítására sor kerül, sőt a kívánatos korszerűsítés megvalósításával 8 százalékos többletkapacitás teremtődik.

Ha az atomerőmű élettartamának meghosszabbítása nem történne meg, úgy további 2000 MW kapacitás megépítésének igénye merül fel. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a jövőbeni villamosenergia-termelés egyik sarokköve a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis a villamosenergia-termelésben a diverzifikációt olyan alapvető követelménynek és törekvésnek tekintik, amely leginkább képes optimalizálni a hosszabb távon nehezen kezelhető kockázatokat és költségeket. Nálunk a villamosenergia-termelés három energiahordozóra: az atomra, a szénre és a szénhidrogénre - egyre meghatározóbban a földgázra - alapozódik. A három lábon állást a 2020-ig tartó időszakban is kívánatos megtartani.

A környezeti és a gazdaságossági követelmények alapján egyértelműnek tűnik, hogy az atomerőmű rendszerben tartásának nincs racionális alternatívája. Sem foszszilis, sem megújuló energiahordozókkal nem váltható ki, a hazai energiapolitikai koncepcióban alapvetőnek tekintett ellátásbiztonság, gazdaságosság és versenyképesség, különösen pedig a környezeti követelmények súlyos sérelme nélkül.