Kemény figyelmeztetés
Ha valaki három évvel ezelőtt azt mondja, hogy az euró bevezetésének kritériumai közül Magyarország számára az államháztartási hiány jelenti majd a legnehezebb feladatot, nem pedig az infláció leszorítása, akkor sokan furcsán néztek volna rá. 2000-ben ugyanis éppen a maximálisan engedélyezett 3 százalék volt a GDP-arányos deficit, a drágulás üteme pedig 10 százalék.
Azóta persze vaskosan közbeszólt a makrofolyamatokba a belpolitika, s ma már ott tartunk, hogy a deficit lett az első számú közellenség. És nemcsak idehaza, Cseh- és Lengyelországban is az utóbbi két-három évben szaladt el látványosan az államháztartás hiánya.
De az euróövezetbe félszívvel végzett reformokkal nem lehet bekerülni - üzente egyértelműen Pedro Solbes Mira pénzügyekben illetékes európai bizottsági tag az euróátvételről a múlt héten tartott varsói konferencián a jelölteknek. Sőt, a reformok önmagukban nem is elegendőek: "egyértelműen jelentős reálkonvergenciának kell azt megelőzően bekövetkeznie, hogy sikeresen vehessék át a jelöltek az eurót" - szögezte le a biztos. És afelől sem hagyott kétséget, hogy Brüsszel csak akkor járul hozzá a bevezetéshez, ha annak tényleg megalapozott esélye van a sikerre, hiszen itt az euró világgazdasági szerepe is kockán forog.
Persze ebben a játszmában Brüsszel feladata a jelenlegi stádiumban éppen ez a keménykedés, mondhatná joggal bárki, komoly igazságalappal utalva az euróövezet tekintélyét legalább ilyen súlyosan romboló német és francia deficitsorozatra. Nagy hiba lenne azonban leragadni ezen a szinten: elvégre a deficitfaragást idehaza nem az EU kedvéért, hanem saját érdekünkben kell elvégeznünk. (UGy)
