Transzatlanti átkelések

Miközben George W. Bush amerikai elnök nyolcvan év után az első hivatalos látogatást bonyolította le Londonban, addig Gerhard Schröder német kancellár ellenkező irányban szelte át az Atlanti-óceánt: New Yorkban mondott beszédet egy üzleti díj átadása alkalmából. Az ügyek felől ítélve mindkét látogatás fölöslegesnek mondható, amenynyiben szinte kizárólag presztízsszempontoknak feleltek meg; a német kancellár útjának mégis valamivel több köze volt a való élethez, mint az amerikai elnökének.

Bush londoni útja a szavak szintjén megerősítette a brit- amerikai szolidaritást, aminek külön lökést adtak a csütörtökön Isztambulban elkövetett iszlamista merényletek. De sem ezek, sem a példátlan módon százezres tömeget a brit főváros utcáira vonzó Bush-ellenesség nem rendítette meg az angolszász politikacsinálókat: Irak ügyében csak annyi engedményre hajlandók, amennyit saját belpolitikai menetrendjük szükségessé tehet. A terrorizmusellenesség háborús felfogásából azonban jottányit sem engednek.

Schröder ezzel szemben az USA-ban üdítő módon egyáltalán nem foglalkozott politikával. Pedig látogatását eredetileg úgy harangozták be, mint aminek fő célja az, hogy megjavítsa az iraki háború miatt sajnálatosan elromlott német-amerikai viszonyt. New Yorkban Sanford Weill, a Citigroup igazgatótanácsának elnöke vette át a Global Leadership Awardsot, s a kancellár ez alkalomból mondhatta el, hogy a német piac repesve várja az amerikai befektetőket. Csábításukra Schröder komplett reformprogramot is ismertetett, amelynek lényege szerint a GDP egy százalékával csökkentik a vállalkozók terheit. Most már csak azt kell majd figyelni, hogy Weillnek mennyi szava lesz a transzatlanti kapcsolatokban. (SzH)