Viták a politikai vita eszközéről

A parlamenti vizsgálóbizottságok - kinek áldatlan, kinek áldásos - ténykedését az intézmény létrehozása óta nagyszabású csaták kísérik. Nem véletlenül: a testületek életre hívásának lehetősége révén a mindenkori ellenzék látványos és hatásos eszközhöz jutott - éppenséggel nem az adott pillanatban hatalmon lévő koalíció tevékenységének ellenőrzésére, hanem önnön pozíciói javítására (igaz, a kettő olykor egybeesik). Kézenfekvő közhely: minden vizsgálóbizottságnak politikusok a tagjai, és minden politikus pártja szempontjait igyekszik érvényesíteni.

Más vezérlő csillag nincsen.

Innen nézvést is kétségtelen: ezeknek a testületeknek nem az a feladatuk, hogy az országos ügyekben (amennyiben egyáltalán azok) a magasztos igazság feltárását forszírozzák. Magyarul: a vizsgálóbizottságok tevékenysége - pontosan úgy, ahogyan a parlamenti interpelláció, az azonnali kérdés, a napirend előtti felszólalás, sőt a nyilvános beszéd vagy a sajtótájékoztató - kizárólag a politikai verseny sajátosságai alapján értelmezhető.

A magyar belpolitika iránt még érdeklődő közvélemény mégis másként tekint a testületekre. Ebben elévülhetetlenek a politikusok érdemei, akik nyilván nem mondhatják, hogy törekvéseiket nem eszméik irányítják, hanem a számítás. A retorika és a tett különválik, de hát ez így van rendjén. A politikus dolga, hogy mondjon valamit, a miénk, hogy rajtakapjuk. Azaz ezen a ponton lenne helyes felszólamlania a politológusnak, az elemzőnek vagy az újságírónak. No nem azért, hogy (virgonc képzavarral) lerántsa a leplet a sánta kutyáról, pusztán segítenie kellene értelmezni a dolgokat. Általában nem teszi. Vagy azért, mert maga is az igazságra vágyik és igazságot remél (ha ez hihető), vagy azért, mert vonzalmai nem engedik meg, hogy elfogadja az evidenciákat. Még egy érdekes momentum: pontosan nem egyértelmű, miért is - talán történelmi okokból -, de a honpolgár eleve súlyosnak sejti a vizsgálatra utaló kifejezéseket. Valóban: vészjóslóbban hangzik, hogy vizsgálóbizottság, mint, mondjuk, hogy sajtótájékoztató.

Mindebből következően azt állítom: a vizsgálóbizottságok a közvélekedéssel ellentétben - elvben - igenis alkalmasak arra, hogy ellássák feladataikat. Mi több: szakadatlanul e feladatok elvégzésével foglalkoznak. Más kérdés, hogy ezt milyen módon, színvonalon és körülmények között teszik. Ma erre kapásból ez a válasz kívánkozik: ostobán, otrombán, ellenszenvesen, szakszerűtlenül, szerepzavarosan, hozzájárulva a politika presztízsének általános csökkenéséhez.

Az első módfelett populáris vizsgálóbizottságot Tocsik Márta jogásznőről nevezték el. Ügyesen "kavaró" elnökét, Deutsch Tamást az akkor történtek a népszerűségi listák élvonalába repítették, majd pártját, a Fideszt is hozzásegítették, hogy a legyőzhetetlennek sejtett MSZP esélyes kihívójává emelkedjék. Ezt észrevételezve a Fidesz kormányra kerülése után sietett minden esetben megakadályozni, hogy a vesztes baloldal élhessen a lehetőséggel. Hatékonyan tették: az 1998-2002-es parlamenti ciklusban egyetlen ellenzéki kezdeményezésű testület sem jöhetett létre. Az azonban már nem biztos, hogy a remélt politikai hasznot is besöpörhették, hiszen a politikai vita eszközéről szóló vita lényegében ugyanazt eredményezi. A Fidesz e téren megmutatkozott agresszivitása lehetővé tette, hogy az oppozíció erőteljes kommunikációt folytathasson az ellenzéki jogosítványokat semmibe vevő koalícióról. Ezáltal nem kizárt, hogy jobban is járt, mint ha a "békésen" dolgozgató testületek mindennapjairól számolhatott volna be.

Tény, hogy az Alkotmánybíróság évekkel ezelőtt kiiktatta a házszabályból a bizottságok létrehozását és munkájuk körülményeit szabályozó pontokat. Ezeket a parlament többszöri nekifutásra sem tudta pótolni; a házszabály kétharmados többséggel korrigálható, és sem az előző, sem a mostani ciklusban nem volt alkalmas a helyzet a megegyezésre. Gyaníthatóan most sem lesz az, amikor az Ab szerint külön törvényben kellene rendezni e kérdéseket.

A parlament nem először és vélhetően nem is utoljára követ(ett) el mulasztásos alkotmánysértést. Teheti, hiszen ennek semmifajta szankciója nincs. Ám az új Ab-döntés utáni állapot és hangulat így is ahhoz vezethet, hogy a vizsgálóbizottságok mégsem lesznek működőképesek. A brókerbizottságban történtek alapján egyre több jel utal erre.

A patthelyzet feloldása jegyében (helyett) ismét arról lehet polemizálni, ki akadályozza a vizsgálóbizottságok működtetését. Ily módon ugyanott tartunk megint, ahol az Orbán-kormány idején.

A kampányhangulat meg vígan fokozódik.