A hatalmas gépezet, amely munkahelyeket teremt

n A folyamat részeként a szolgáltatói ágazat több mint 300 ezer munkahelyet hozott létre, a feldolgozóiparban ezzel szemben 50 ezer munkahely szűnt meg. Az irányzat sokkal markánsabb annál, amit a tevékenység súlypontjának a feldolgozóiparból a szolgáltatásokba való áthelyeződését jelző, hosszú távú trend alapján meg lehet magyarázni.

Az irányzattal párhuzamosan megugrott a munkaerő hatékonysága - a harmadik negyedévben 7,2 százalékkal -, ami arra utal, hogy a feldolgozóipari szektorban jelentős kapacitásfelesleg rejtőzik. Emiatt nem érdemes az amerikai foglalkoztatási viszonyok javulását a gyári munkahelyek számának gyarapodásától várni. A munkaerő-felvételek újrakezdését inkább a szolgáltatói szektor fokozott rugalmassága váltotta ki. Az amerikai nagyáruház-hálózatok például munkaerőt állítanak be az árunak a kasszától az autóig való szállítására.

Amerika újjászülető szolgáltatói szektora éles kontrasztot mutat az Európában találhatóval szemben. Az Európai Bizottság kemény versenypolitikájának köszönhetően az EU ugyan jóval előbbre jutott iparának életképesebbé tételében, a szolgáltatások körében azonban a dereguláció jóval korlátozottabb maradt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szolgáltatások jóval kevésbé vannak kitéve a nemzetközi versenynek, ami lehetővé teszi a rejtett szabályozás rejtett fenntartását. Emiatt a szolgáltatások iránti kereslet növekedése például az Óvilágban inkább magasabb bérleti díjakat, semmint több munkahelyet eredményez.

Vegyük például a taxizást, ahol kötött a kiadott engedélyek száma. Amint a lakosság elkezdi gyakrabban igénybe venni ezt a szolgáltatást, akkor nem a munkahelyek száma növekszik, hanem több, nagy teljesítményű Mercedes autót vásárolnak a fuvarozók. Más szavakkal: a gazdaság állapotát Amerikában azon lehet lemérni, hányan foglalkoznak a vásárlóval a nagyáruházban, míg Európában a taxi sztereokészülékének hangminősége ad eligazítást.

Az amerikai munkaerőpiac rugalmassága a szolgáltatói szektorban fölöttébb figyelemreméltó. A recesszió és a boom idejét összevetve óriási különbség van a személyzet létszámában, legyen szó éttermi pincérekről, áruházi eladókról vagy tisztítószolgáltatásokról. A kilencvenes évek erőteljes fellendülése idején az éttermek szinte képtelenek voltak megfelelően képzett személyzet beállítására. A Bush-érában tapasztalható pangás idején viszont bőven áll rendelkezésre ilyen célra munkaerő. Európában egyszerűen nem lehet a különbséget észrevenni: pincérek, buszvezetők, szakácsok valamennyien élvezik a munkahelyi biztonságot.

Európában a probléma részben abból adódik, hogy az időszakos vagy rövidített munkaidős foglalkoztatáshoz nagyon rossz képzetek társulnak. Ami szerény javulás a munkanélküliségben tapasztalható volt, az mégis ebből a foglalkoztatási formából adódott, jóllehet ezt a közvéleményben a munkaerőt könnyűszerrel elbocsátó vállalatok ármányának tartják. Azt mindeközben könnyen elfelejtik, hogy az időszakos foglalkoztatás útjába állított akadályok valójában a tartós foglalkoztatás gátját képezik.

A foglalkoztatási problémák és azok értelmezésének gyökerei régre nyúlnak vissza. A kontinentális európai államokban a dolgozók és a vállalatvezetés között megmaradtak azok az osztályellentétek, amelyek először az iparosodás XIX. századi kezdete idején alakultak ki. A két fél máig is gyakorta ellenségként tekint a másikra. Az amerikai kultúrában ilyen érzések sokkal gyengébb mértékben vannak jelen. Vezető gondolkodók - sőt szakszervezeti aktivisták - gyakorta beszéltek a munka és a tőke érdekeinek harmóniájáról, a dolgozók és a menedzserek pedig máig is inkább partnerként tekintenek egymásra, semmint ellenfélként. Ez a hozzáállás az amerikai vállalatoknál meglévő - és tovább növekvő - javadalmazási különbségek fényében különösen figyelemreméltó. A vezérigazgató és a dolgozó fizetése közötti eltérés az USA-ban jóval nagyobb, mint Európában, ahol ennek ellenére erősebb a főnökkel szembeni ellenérzés.

A felszín alatt azonban valami mégis mozog Európában. Az Európai Bizottság versenyhatóságai lopakodva hajtják végre a reformokat a szakszolgáltatások szabályozásában (lásd például a "Versenypolitika és a szabadfoglalkozások" című nyilatkozatot, amely megtalálható a bizottság honlapján: www.europa.eu.int , "Competition Policy and Liberal Professions" cím alatt).

Amint egyszer jogászok és könyvelők fura kartelljei fel lesznek törve, más szolgáltatók piacát is megnyitják a fokozódó verseny előtt, és ekkortól válhat a szektor hatalmas munkahelyteremtő gépezetté. Az időszakos foglalkoztatás pedig az európai szakszervezetek törekvései ellenében is kezd elfogadottá válni. Az amerikai szolgáltatóipar hatalmas munkahelyteremtő gépezete tehát szemlátomást úton van az Atlanti-óceánon keresztül.