A külpolitika új éve: az egypólusú világ felé

Ilyen súlyos konfliktusok bizonytalan ugródeszkájáról indul az új év, amely egyébként is bővelkedik majd sorsfordító világpolitikai eseményekben. Hiszen nyilvánvalóan hatalmas küzdelmet hozó elnökválasztás lesz az Amerikai Egyesült Államokban. Igaz, a Demokrata Pártban egyelőre nem látszik karizmatikus kihívója ifjabb George Bushnak. De nem is igazán két program verseng majd a jobb sorsra érdemes dollármilliárdokat felemésztő kampányban. Voltaképpen az dől el, hogy az egymástól nagyon különböző fundamentalista, antietatista, vallási és hagyományos republikánus csoportok képviselőiből, valamint energetikai és gépipari mamutcégek politikai hatalomra áhítozó lobbistáiból létrejött neokonzervatív elit képes lesz-e kissé olajszagú messianizmusát elfogadtatni a nemzettel. Majd meglátjuk, hogy az Irakból érkező, amerikai zászlókkal letakart koporsók látványa vagy a "neokon" felsőbbrendűség nemzeti büszkesége - s annak nyomán a nemzetközi jog lábbal tiprásával indított újabb preventív háborúk erődemonstrációja - bizonyul-e fontosabbnak az amerikai választók döntésében.

De valószínűleg a Fehér Ház jelenlegi döntéshozói se hisznek az újabb hódító háborúk politikailag kiaknázható hasznában. Alighanem ezért folytattak Washington képviselői Líbiában idegőrlő titkos tárgyalásokat az elmúlt hónapokban. Ezek nyomán Muamer Kadhafi, a véreskezű, őrült diktátor néhány napja látványosan lemondott a tömegpusztító fegyverek előállításáról. Sőt, erre szólította fel a többi "lator államot", Észak-Koreát, Iránt és a mostanában szintén ebben a felsorolásban emlegetett Pakisztánt. Hosszú távon ez a rejtélyes fordulat alááshatja az iraki háború miatt valószínű pánarab revansista fellépés esélyeit.

Márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban is. Ott a december 7-én lezajlott parlamenti választásokon a pénzt, paripát, fegyvert plusz médiamonopóliumot maga mögött tudó "elnökpárt", az Egységes Oroszország - program nélkül, egyedül Vlagyimir Putyin támogatásának jelszavával! - úgy túlnyerte magát, hogy a Kreml döntéshozói most lázasan dolgoznak az új törvényhozás állampárti frakcióján belüli kisebb képviselőcsoportok létrehozásán. A végrehajtó hatalom tehát parancsszóval maga hozza létre a törvényhozás erőviszonyait. Ilyen előzmények után nem kétséges, hogy a plurális demokrácia újabb megcsúfolása után ki nyeri majd a március 14-i elnökválasztást. Olyannyira nem, hogy karácsony napján már szégyenteljes helyzet alakult ki: a rasszista szélsőjobb és a szintén rasszista szélsőbal tradicionális elnökjelöltjei, Vlagyimir Zsirinovszkij és Gennagyij Zjuganov társaságában Vlagyimir Putyin, az ízig-vérig autoriter uralmat megvalósító volt KGB-tiszt bizonyult a legszalonképesebb indulónak. A hét végén azonban - micsoda véletlen egybeesés! - Zsirinovszkij és Zjuganov is visszalépett. Előbb-utóbb kiderül majd, mibe került ez az orosz adófizetőknek. A parlamentből most kihullott demokratikus pártok képviseletében pedig az egyéni jelöltként képviselői helyet szerzett Vlagyimir Rizskov nyilatkozataiból kitűnően még reszketve várja a Kreml-adminisztráció engedélyét, hogy ő is indulhasson az elnöki stallumért. Rejtély, hogy a 37 éves politikus zsigereiben miként munkálhatnak egy általa alig ismert korszak állampárti-pártállami ösztönei?

Hogy ilyen az orosz demokrácia, azt legalább az ottani privatizáció politikai szerepre törő haszonélvezői, a Jukosz olajvállalat tulajdonosai ellen a Kremlből generált leszámolás nyilvános kezdete, július 2-a óta tudjuk. Az atomfegyverekkel és azoknál nem kevésbé fontos energiahordozókkal teli hatalmas ország jövőjét az elnökválasztásnál sokkal komolyabban meghatározza majd 2004-ben, hogy mi lesz a politikai és gazdasági ambíciói miatt letartóztatott Mihail Hodorkovszkij sorsa. Elválik, milyen hatást gyakorol az idén 6,7 százalékos GDP-növekedést és közel kétszer akkora befektetésgyarapodást produkáló orosz gazdaságra, hogy a moszkvai bíróság a Kreml utasításainak értelmében gyakorlatilag újraosztja a Jukosz lefoglalt részvényeit: a helyi hatóságok pedig a mamutcég nemrég visszavont - kincset érő - olajkitermelési engedélyeit.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy miközben Amerikában a "neokon" uralom tombol, Moszkva szívében renoválják a neosztálinista stílusú magasházakat, amelyeket egymással versengve vásárolnak meg az újgazdagok és a médiasztárok. "Sztálin uralma alatt legalább rend volt" - mondogatják elégedetten egymásnak az új tulajdonosok, akik a gulágrabok és német hadifoglyok munkájával felhúzott hét magasépületet e rend magasztos szimbólumának tekintik. A Sztálin-barokk jegyében 2004-ben új felhőkarcoló is épül, Nosztalgia néven. Felidézve a régi szép és főleg nyugodt időket, amelyeket, mint mondják, Vlagyimir Putyin négyéves uralma visszahozott számukra. És ez nem szilveszteri tréfa?