Egyes szám első személy

Szocialista kormányzás idején mindig akad egy-két jeles politikus, akiről csomagot nevezhetünk el. Igaz, míg 1995-ben egy percig sem kellett merengeni, hogy a pakknak az aktuális pénzügyminiszter családnevét indokolt viselnie, addig most László Csaba és Medgyessy Péter vetélkedik a megtiszteltetésért. Az utóbbi van jobb pozícióban, hiszen a megszorítások bejelentésekor, pontosabban megmagyarázásakor gondosan ügyelt arra, hogy mondatai lehetőleg egyes szám első személyben hangozzanak el. Megszólalásaiban amúgy is egyre gyakrabban ismerhetjük fel a kormányzati stratégák ama törekvését, miszerint a kormányfőnek a megfontoltság és a bölcsesség szimbólumává kell emelkednie. Akik kedvelik őt, azt állítják, ez kiválóan megy neki. Mások szerint van még mit tanulnia.

A következő hónapok nagy kérdése, sikerül-e elhitetni a választópolgárokkal, hogy a nadrágszíj-stratégia hosszú távon bizony az ő érdeküket szolgálja, és különben is, mindenben az Orbán-kormány, valamint Járai Zsigmond a hibás. A lakástámogatások megnyirbálása olyan tétel, amelyet igen egyszerű értelmezni és rossz néven venni. Sokkal nehezebb befogadni a mérleg másik imaginárius serpenyőjének tartalmát: tudniillik azt, hogy a gazdaság kínlódása és a nemzeti valuta összezuhanása éppúgy pénzbe került volna, mint a magasabb kamatok.

Ami még érdekes az ügyben: a forintbalhé egyelőre megmentette László Csabát. A főpénzügyértől a koalíció számos politikusa szívesen megszabadulna - ha előbb nem, a jövő évi költségvetés elfogadása után -, ám a jelenlegi helyzetben nemigen lehet(ett) szó a menesztéséről. Legfeljebb akkor, ha a jegybankelnök ugyancsak leakasztotta volna a fogasról a kalapját. Ám Járai Zsigmondnak nyilvánvalóan nincsenek ilyen szándékai. (GA)