Hangsúlyeltolódás a telefonpiacon

n Ma már egyre kevésbé irigyelt pozíció a távközlés munkaerőpiacán a hajdani monopolszolgáltatók vezérigazgatói posztja. Évről évre erőteljesebb ugyanis az a kettős nyomás, ami a vezetékes piac ezen társaságaira nehezedik. A világ számos országában nehezen kiharcolt liberalizáció következtében ugyanis egyre nagyobb számban vannak jelen a konkurensek a fix piacon, de várakozáson felül beindult a verseny a mobilpiacon is. Utóbbi a legtöbb országban - s főként a lakossági piacon - már nem kiegészítő, hanem egyenesen a vezetékest felváltó szolgáltatásnak bizonyul.

A "hang"-súlyeltolódások meglátszanak a nagy távközlési cégek üzleti mutatóin is. A nyugat-európai vezetékes szolgáltatók beszédpercekből származó bevételei az idén átlagosan 2,5 százalékkal csökkennek, de vannak olyan társaságok, amelyek 12 százalékos lemorzsolódással is kénytelenek számolni - derül ki a JP Morgan befektetési bank elemzéséből.

A kelet-közép-európai térség egykori monopolszolgáltatóinak még nagyobb kreativitásra van szükségük, hogy lelassítsák a piac zsugorodását. A nyugat-európai szolgáltatókkal ellentétben maguknak is nagyon alacsony ellátottsági szintről kellett privatizáció utáni újkori történetüket kezdeni, ráadásul ez sokuknál egybeesett a mobil beindulásával. A régió távközlését a lakossági piacon már egyértelműen a mobil uralja. A vezetékes ellátottság átlagosan 35 százalékos, szemben az unióban mért 60 százalékkal.

A gazdaságilag legerősebb négy uniós tagjelölt közül csak Lengyelországban nem csökkent még a vonalas ellátottság. Magyarországon már több előfizetője van a piacvezető mobilszolgáltatónak, mint amennyi az összes vezetékes előfizető. A régió leglátványosabb vezetékes hátraarca Litvániában következett be, ahol 2002-ben és 2003 első felében a volt monopolszolgáltató ügyfélkörének 25 százalékát veszítette el, miközben a mobilpenetráció 29-ről 56 százalékra nőtt.

A csatlakozás előtt álló országok vezetékeseinek üzleti érdekei ellen dolgozik az uniós díjszabályozás is, amely tarifáik kiegyenlítésére kötelezi őket. A hajdani monopolszolgáltatók történelmileg alacsony előfizetési és helyi hívásdíjakra építkeztek, ezeket a belföldi és a nemzetközi távhívások díjából keresztfinanszírozták. A tarifakiegyenlítési kötelezettség az előfizetési díjakat a mobiloké fölé hajtja.

A helyzetből - a nem csupán a létszámcsökkentéssel - kiutat kereső vezetékesek a hangpiacon már csak kreativitásukban, az adatpiacon azonban az egyre terjedő szélessávú internetben bízhatnak. Előbbit a tarifák - előfizetőknek kedvezőbb - átalakításában csillogtathatják, s példát a mobilokról vehetnek. A versenyt kezdettől tapasztaló mobilcégek már megtanulhatták, hogy az ügyfelek menekülnek a tarifadzsungelből, s nemcsak az általában olcsó, hanem a kiszámítható költségű telefonálást kedvelik. Erre már vannak jelek a hazai vezetékes szolgáltatóknál is.

A kiútkeresés másik útja a bevételnöveléshez a szélessávú internetszolgáltatás. Ennek felfutásához éppen a régióban vannak még tág terek. A térség országaiban ugyanis a számítógép-ellátottság jóval alacsonyabb a nyugat-európainál. A múlt év végére a nyugat-európai átlagos világhálós penetráció már meghaladta a 40 százalékot, Magyarországon pedig épp csak elérte a 15 százalékot. A hazai cégek további állami segítséggel számolnak, 2004-től pedig uniós forrásokra is számítanak a szükséges beruházások finanszírozásában. Várhatóan azonban saját zsebükbe is elég mélyen bele kell nyúlniuk az eredménymutatók javításáért.