Homályos kép, garantált hiány

n Nem újdonság a biztosító gyógyszerkasszájának előre garantált hiánya. Az utóbbi nyolc-tíz évben általánossá, s így megszokottá vált a büdzsé pufferfunkciója, amit aztán év végén, a zárszámadási törvényben feltöltöttek. Nem újdonság az évről évre beharangozott szigorítási intézkedéssorozat sem, amely hol kisebb, hol nagyobb vihart kavar a gyógyszerpiac szereplői között, aztán valahogy csak lecsillapodik.

Megszoktuk a vérmes kinyilatkoztatásokat, például, hogy gyógyszerfaló nemzet vagyunk. Meglehet, ám tény, hogy világelsők vagyunk a szív-ér rendszeri, a daganatos betegségekben. Nemegyszer hallottuk már azt is, hogy "üvegpalotákban ülő karvalytőke" szipolyozza a szegény magyar társadalombiztosítást, s mindezt egyes, "kilóra megvett" orvosok segédletével teszi. Ettől sem lett kövérebb a társadalombiztosítás kasszája.

Most készítette el soron lévő megtakarítási csomagtervét az egészségbiztosítási pénztár, amely várhatóan a jövő héten kerül a kormány elé. A szigorúan bizalmas dokumentumból hivatalosan annyi került a nyilvánosság elé, hogy felülvizsgálták a térítésmentesen, illetve a biztosító 90 százalékos ártámogatásával kapható orvosságok listáját, és közel 400 termék árának csökkentését érték el a cégeknél.

Úgy hírlik azonban, hogy a takarékossági tervben számolnak az orvosok anyagi ösztönzésének gyógyszerfogyasztást csökkentő hatásával. Ez ellen két okból is tiltakoznak a doktorok. Egyrészt mert az esetleges megtakarítással elismernék az eddigi pazarlást, másrészt a betegek esetleg hátat fordítanának a rajtuk spóroló háziorvosnak.

Célszerűbb lenne végre kidolgozni és bevezetni, s egyúttal a beteg számára is megismerhetővé tenni a gyógyítási terápiás ajánlásokat, amelyek az orvosi szakmák véleményén alapulnak, amelyektől csak indokolt esetben térhetne el a doktor és amelyeket elfogadna a gyógyítást finanszírozó társadalombiztosító is. Ezzel lehetne elejét venni az egymásra mutogatásnak, az egészségügyhöz méltatlan "ki-kit és mennyiért veszteget meg" valós, vagy valótlan pletykák terjedésének.

Az említett csomagban van egy másik, az orvos-beteg kapcsolatot érintő javaslat is, nevezetesen, hogy az eddigi 60 nap helyett csupán 30-ra írhatna fel orvosságot a krónikus betegének. Nem tudom, ez mennyiben csökkentheti a tb-kasszát, az azonban bizonyos, hogy macerás a betegnek. Egyrészt persze szakmailag indokolt lehet, hogy havonta lássa őt az orvosa, másrészt viszont nem tudni, lenne-e idő a gondozásra. Hiszen tény: évente 160 millió orvos-beteg találkozásra kerül sor, s ezek 90 százaléka a háziorvosi rendelőkben történik.

A társadalombiztosítás forintjainak másik nagy felhasználója a közgyógyellátás rendszere, ezért ez sem kerülte el a takarékossági csomag összeállítóit. A biztosító ellenőrzései kiderítették például, hogy annyi gyógyszert íratott fel magának különböző doktoroknál a térítésmentes gyógyszerre jogosult, amit ha beszed, biztosan belehal. A tetten érhető pazarlás miatt határozna meg és vezetne be egyénre szabott gyógyszerkeretet a tb, amelyben valóban komoly megtakarítás rejlik.

Hasonlóan jó megoldás az úgynevezett limitált támogatásvolumen-szerződés a legnagyobb forgalmú gyógyszerek gyártóival. E szerint a megállapodott mennyiségnél többet forgalmazó cég visszafizetné a többleteladás értékét a biztosítónak. Ez a megállapodás kiszámíthatóságot és átláthatóságot garantál a felek számára, s mellesleg eleget tesz az Európai Uniós transzparencia irányelvének is. Ám egy ilyen rendszer működtetéséhez korrekt adatbázis szükséges a betegek számáról és a szükséges gyógyszerek mennyiségéről.

A hamarosan mögöttünk maradó évben a szokásostól puhább csata zajlott a gyógyszerfronton. Egyesek vihar előtti csendet emlegetnek, mondván: a cégeknek kezd elegük lenni. Tavaly ugyanis kénytelen-kelletlen belementek a három évre kötött gyógyszer-megállapodás mellőzésébe, az idén több milliárd forinttal egészítették ki az üresedő tb-kasszát. A viszontgesztus, az átlátható és hosszú távra alkalmazható gyógyszerár-támogatási rendszer azonban továbbra is késik.