Hullámvasúton az eurózónába

A magyar valuta november végi és december eleji gyengülése valójában nem irracionális fejlemények következménye, mivel a befektetők elkezdtek Magyarország hatalmas - fiskális és külső - ikerdeficitjére, illetve a növekvő eladósodásra összpontosítani, és egyszerűen magasabb hozamokat követeltek a befektetéseikre. Természetesen volt bizonyos spekuláció - amellyel részint a további kamatemelésekre vagy a forint gyengülésére játszottak -, ezt azonban túl sokáig használták mentségként.

Fokozta a forint bajait az a tény, hogy a befektetők tudták: Magyarország nem folytathatja a mostani kurzust, miközben tartani akarja az euró 2008-as bevezetését, amint azt a kormány és a központi bank korábban, látványos hírverés kíséretében bejelentette. A hatalmas költségvetési hiány, a magas infláció és a gyorsuló hitelexpanzió nem kompatibilis a maastrichti kritériumokban rögzített célokkal. A dolgok állása szerint Magyarországnak problémás lenne az euró átvétele az évtized végéig is, nemhogy a 2008-as cél teljesítése.

Ebben a környezetben a hatalmas kamatemelés nem lett volna elégséges a forint gyengülésének megállítására, főleg nem az MNB által az utóbbi évben végrehajtott számos politikai irányváltás után. Valójában - miután a kormány ismételten és jelentősen elhibázza a költségvetési célokat - a hitelesség hiánycikké vált Magyarországon. Amint magam és sokan mások is több alkalommal kijelentettük ezen lap hasábjain, a befektetőknek konkrét jel kellett arról, hogy a kormány nemcsak megérti Magyarország problémáit, hanem a helyzet kiigazításához szükséges intézkedések megtételére is kész. Ehelyett vég nélküli retorikát kaptunk arról, hogy a kormány és az MNB miként koordinálja a gazdaságpolitikai lépéseket, miközben ennek az ellenkezője volt nyilvánvaló.

A piacok emiatt találták biztatónak a kormány által a múlt héten bejelentett kiadáscsökkentést. Medgyessy Péter miniszterelnök elismerte, hogy az intézkedések nem népszerűek, ami fontos. A fiskális konszolidáció soha nem népszerű, de erős kormányoknak meg kell tenniük ezeket a lépéseket, ellenkező esetben a pénzügyi piacokon kell megfizetni az árat. Intézményem - az Economist Intelligence Unit - számításai szerint a kormány intézkedései látható közelségbe hozták a GDP 3,8 százalékának megfelelő költségvetési hiányt 2004-re, ami egyébként közel járna az 5 százalékhoz.

Ez azonban csak az első lépés, ha az a cél, hogy a forint jegyzése a mostani árfolyamszint közelében maradjon. Emellett minden kedvezőtlen hírt - például a külső egyensúly további romlását - ellensúlyozni kell egy arról szóló jelentéssel, hogy a gazdaság felépülése jó úton halad. Minden arra utaló jel és adat, hogy a kormány kordában tudja tartani a deficitet, ténylegesen erősíteni tudja a forintot.

Ez végeredményben növelni tudná az MNB mozgásterét a kamatok csökkentésére, ami egy kedvező spirált indíthatna be. Ebben csökkenhetnének a kormány hitelköltségei, és könnyebben teljesíthetővé válnának a költségvetési célok. Ez viszont fokozná a befektetők érdeklődését, amitől erősödne a forint, mozgásteret teremtve a központi banknak a kamatok további mérséklésére.

A helyzet iróniája az, hogy 2004 vége felé az MNB-nek esetleg éppen a túl erős felértékelődéstől kell majd a forintot védenie. Ha a következő hónapokban további jelek bukkannának fel, amelyek szerint Magyarország szilárdan halad a konvergencia útján, akkor olyan befektetői érdeklődés támadhatna, hogy az MNB-nek a régi problémával kellene szembenéznie: mit tegyen az erősen felértékelődő forinttal.

Mindez rámutat az ERM 2.-vel kapcsolatos problémákra. Ebben a rendszerben két évet kell kötelezően eltölteni az euró átvétele előtt, Magyarország pedig 2004-ben csatlakozni akar hozzá. Bár a forint jelenlegi árfolyamrendszere kompatibilis az ERM 2.-vel, a maastrichti céloknak való megfelelés mérésére valószínűbb a š2,25 százalékos ingadozási sávon belüli maradás megkövetelése. Amint a legutóbbi árfolyammozgások is mutatták, ezt különösen nehéz lesz betartani, és a forintra várhatóan még zökkenőkkel teli út vár. Lehet, hogy az MNB-nek és a kormánynak nem kellene annyira sietnie az euró bevezetésével. Vagy talán Brüsszelnek kellene változtatni a szabályokon. Francia- és Németország esetében ez láthatóan nem okozott problémát.