Ideje kinyilvánítani az USA-tól való függetlenséget

n A folyó évben az USA 450 milliárd dollárt költ katonai célra, beleértve az iraki háború költségeit, miközben a globális szegénység, a környezeti degradálódás és a betegségek leküzdésére alig 15 milliárdot fordít. Más szavakkal: harmincszor annyi jut hadi kiadásra, mint a globális prosperitásra, közegészségügyre, fenntartható környezetre.

Bush megszállottsága uralta az egész 2003-as esztendőt, az Irakról folytatott vita pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének csaknem teljes napirendjét. Az iraki háború számos ártatlan életet követelt, például akkor, amikor az ENSZ bagdadi központját bombázták. Ezzel egyidejűleg a globális problémák Bush általi, egydimenziós, katonai szempontú megközelítése nyugtalanságot és instabilitást gerjesztett az egész iszlám világban, fokozódott a terroristatevékenység Törökországban, Észak-Afrikában, Szaúd-Arábiában és Délkelet-Ázsiában.

A világban tapasztalható szenvedés természetével aligha egyeztethető össze ez a szűk stratégia. A terrorizmusra való koncentrálással és a többi szempont mellőzésével, a katonai válaszok előtérbe állításával aligha teremthető béke és prosperitás, illetve nem csökkenthető a terrortámadások száma. Míg az Egyesült Államokban 3 ezer ártatlan ember halt meg 2001. szeptember 11-én, addig Afrikában naponta 8 ezer ártatlan gyermek hal meg maláriában.

Amint a végéhez közeledik a 2003-as esztendő, az országok vezetői számára elérkezett az ideje annak, hogy a világot eltérítsék az amerikai kormány megszállott és elhibázott problémakezelésétől. Bush elnökkel meg kellene értetni, hogy az USA nem számíthat érdemi nemzetközi támogatásra, ha szakadatlanul a terrorizmusról beszél, miközben szinte semmit sem tesz azon bajok kezelésére, amelyek sorával a világ ténylegesen szembesülni kényszerül: a szegénység, a tiszta víz és a higiéniás feltételek hiánya, a betegségekkel szembeni védtelenség, a légköri változások.

A dolog iróniája, hogy Bush elnök szerint az ENSZ nem követi tettekkel a saját nyilatkozatait. Röviddel ezelőtt Londonban kijelentette: "A világszervezet hitelessége azon múlik, hogy mennyire hajlandó megtartani saját szavát, hajlandó-e cselekedni, amikor tettekre van szükség." Ennek ellenére az USA maga szegi meg a saját ígéreteit.

A 2002 márciusában, Mexikóban - a fejlesztések finanszírozásáról - tartott nemzetközi tanácskozáson Amerika aláírta a "monterreyi egyezséget", amely tartalmazza a gazdag államok azon ígéretét, hogy a fejlesztési segélyeiket a nemzeti jövedelmük 0,7 százalékára emelik. Ez az Egyesült Államoktól mintegy 60 milliárd dollárnyi pótlólagos segélyt hozna, nagyjából annyit, mint amennyit az idén Irakra költött. Bush elnök azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezt az ígéretet.

Van további, nagyszámú kötelezettségvállalás, amelyet az USA az utóbbi években tett, s amely teljesítetlen maradt. Tetteket ígért például az 1992-ben az ember által kiváltott éghajlatváltozás megelőzéséről kötött egyezményben, eddig azonban nem cselekedett. A 2001-ben elfogadott dohai nyilatkozatban hasonlóképpen tett ígéretet Amerika arra, hogy megnyitja piacait a világ legszegényebb országai előtt, ezt azonban az idén ősszel a mexikói Cancúnban tartott tanácskozáson a legszegényebb, vergődő afrikai államoknak sem volt hajlandó megtenni.

A lista pedig folytatódik: az ENSZ millenniumi közgyűlésén, 2000-ben az USA megígérte, hogy fellép a globális szegénység visszaszorításáért, ennek ellenére alig tett valamit az ügyért. A 2002-ben, a fenntartható fejlődésről Johannesburgban tartott világtanácskozáson az Egyesült Államok elkötelezte magát a globális ökoszisztémák védelme mellett, az adott kérdéskörben azonban politikai döntéshozói alig hallattak magukról bármit is azóta.

Az USA természetesen nincs egyedül az ENSZ-ben kitűzött nemzetközi célok teljesítésének elmulasztásával. Mivel azonban az Egyesült Államok a világ leggazdagabb és leghatalmasabb országa, ezért a hanyagsága pusztító erejű. Ha pedig a terrorizmust ténylegesen vissza akarja szorítani, akkor fel kell ismernie a szélsőségesség, a szegénység, a környezet degradálódása közötti összefonódottságot, és meg kell értenie a szegényeknek a napi túlélésért folytatott harcát.

A világnak mindazonáltal nem kellene megvárnia, amíg Amerika észhez tér. Az USA a világ népességének csak 5 százalékát képviseli, az ENSZ közgyűlésében pedig a 191 állam szavazatából mindössze 1-gyel bír. A szegény államoknak, főleg a fejlődő világ demokráciáinak - Brazíliának, Dél-Afrikának, Indiának, Mexikónak, Ghánának és a Fülöp-szigeteknek - ki kellene mondaniuk: azon ügyekben kell cselekedni, amelyek bennünket érdekelnek, nem pedig azokban, amelyek az USA-t érdeklik. Amire a világnak 2004-ben leginkább szüksége van, az az amerikai önkényességtől való függetlenség nyilatkozata.