Oroszországban megalakulhat az álparlament

Az ezután napvilágot látó adatoknak egyébként már nincs különösebb jelentősége. Világos ugyanis, hogy Vlagyimir Putyin és a Kremlben körülötte kialakult kágébés hatalmi centrum a nyár eleje óta folytatott kőkemény kampányával - elsősorban a nemzeti vagyon megrablásával milliárdossá lett "oligarchák" elleni szovjet stílusú leszámolással, a társadalom felsőbb rétegeiben ennek nyomában feltörő félelem gerjesztésével, "odalent" pedig az igazságtevő jó cárról, a nemzeti érdekek határozott képviselőjéről kialakított képpel - megszerezte az egypárti diktatúra modernizált változatához szükséges törvényhozási hátteret. Az új állami dumában, az alsóházban alighanem kétharmados többsége lesz az Egységes Oroszország nevű kvázipártnak, amelynek se politikai, se gazdasági, se társadalmi programja nincs. Jövőképe sem. Azonkívül, persze, hogy minden körülmények között támogatja Vlagyimir Putyint.

Ellenzék nem lesz, mert minek? Hiszen az "erős államfő" uralomra jutása óta eltelt négy évben a nép választott képviselői megmutatták Oroszország polgárainak, hogy - pártállásuktól függetlenül - eszük ágában sincs a végrehajtó hatalom kontrolljaként, ellensúlyaként működni, netán választókörzetük érdekeit képviselni. Kivéve persze, ha zöldhasú bankókkal jól meg nem fizetik őket. Az idén főleg már az eufemisztikusan "lobbitevékenységnek" nevezett kijárásra szorítkozott a legtöbb képviselő munkája. Mások, mint például a hírhedt Jugyin képviselő áldásos működése kimerült a különböző újgazdagok ellen másnaponként postázott ügyészségi feljelentésekben. A bőkezű milliomosoknak módjában állt elkerülni ezt a malőrt.

A gazdasági lobbitevékenységhez keretet, infrastruktúrát, anyagi és egyéb eszközöket nyújtó parlament a hiánygazdaságban felnőtt nemzedékek jellegzetesen posztszovjet találmánya, amelyet a vasárnapi választások Oroszországban szinte a tökélyre fejlesztettek. A moszkvai sajtó számtalanszor megírta, hogy a 450 képviselői hely felének betöltésére hivatott listákon másfél és kétmillió amerikai dollár közötti összegbe kerül egy befutó hely. A kereslet megteremtette a kínálatot, hiszen a képviselőjelöltek között hihetetlenül nagy számban voltak az orosz mamutcégek vezető jogászai, pr-emberei, akiknek ez nem tétel. Az új duma pénzügyi, gazdasági és egyéb bizottságaiban ők döntenek majd a réges-régen elfogadásra váró törvényjavaslatokról.

Az újgazdagok "pénzes" jelöltállítása mindkét biztos befutó párt, az Egységes Oroszország és a kommunisták listájának összeállításánál működött. A Putyin-érában de facto visszaállamosított tévéállomásokban folyó, szemérmetlenül egyoldalú hatalompárti kampány révén azonban csak a Zjuganov-párt esetében hánytorgatták ezt fel. Úgymond, "szép kis kommunisták" azok, akik kiárusítják a duma padsorait a karvalytőke gyanús érdekérvényesítőinek.

Ebben van némi igazság. Miként abban is, hogy a vasárnapi választás valaminek a végét jelenti. A hatalmi ágak megosztásáról például mostantól nem beszélhetünk Oroszországban, hiszen a független igazságszolgáltatás, a szabad média megtörése után már a törvényhozás is a végrehajtó hatalom szolgálatába görnyedt. A magát demokratikusnak és liberálisnak nevező két törpepárt, a Jobboldali Erők Szövetsége és a Jabloko várható kihullása a rostán ugyancsak nem tanulság nélkül való. Nem lehet egyidejűleg pompás angolsággal elővezetett szalonképes elveket hirdetni a nyugati újságíróknak, odahaza pedig nyüszítve lapítani a Kreml parancsszavára.

A két párt bukásával vasárnap véget ért a rendszerváltó ötvenes értelmiségiek évek óta egyre halványabb szerepvállalása az orosz politikai életben. Kár. Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy a most törvényi - sőt a kétharmados hatalompárti fölény birtokában hamarosan alkotmányos - legitimációt szerző neodiktatúrában valahol intézményes teret nyerjen a modern európai politizálás Oroszországban.

A társadalomtudósok szerint a történelem 70 éves ciklusokban alakul. A felgyorsult fejlődés, azt hiszem, ezt a törvényszerűséget is megváltoztatta. Alig másfél évtizede, hogy a szovjet rendszer és a szovjet birodalom nagyobbrészt spontán felbomlása nyomán okafogyottá vált a kétpólusú világ szembenállása. Úgy látszott, a volt szovjet érdekszféra legtöbb utódállamában az amerikai értéknek mondott szabadság- és demokráciaeszmények győznek. Ma a megmaradt egyetlen szuperhatalom a nemzetközi jog durva megsértésével végrehajtott megszállás után ártatlan civileket gyilkol Irakban és Afganisztánban. A másik egykori szuperhatalom visszasüllyedt a totális államra emlékeztető politikai berendezkedés szintjére. Erről is szólt a vasárnapi választás. Hogy a hidegháborús ellenfelek hamarosan egymás ellen fordulnak, azt még csak a Grúziában, Moldovában és Közép-Ázsiában folyó amerikai előrenyomulás, meg az ellene már nyilvánosan is fellépő orosz diplomácia "bekeményítése" sejteti.