Visszatérve Robert Rubinra

A Clinton-kormányzat gyenge lapokkal vette át a hivatali teendőket: a növekedés tartósan lassú volt, Ronald Reagan, illetve az idősebb George Bush elnöksége idején hatalmasra duzzadt a költségvetés hiánya, a munkanélküliség természetesnek tekintett rátája viszonylag magas szintre állt be, erős volt az inflációs nyomás. Ezzel szemben George W. Bush kormányzata fölöttébb jó adottságokkal lépett hivatalba: a költségvetés tetemes többletet mutatott, a termelékenység gyorsan növekedett, mert az információs technológiák alkalmazása akkortájt ért el egy kritikus tömeget, a munkanélküliség természetesnek tekintett rátája viszonylag alacsony volt.

Súlyos hátrányai ellenére csaknem minden arannyá vált abból, amihez Clinton csapata hozzányúlt. A stáb, amelyet Robert Rubin vezetett - először az elnök tanácsadójaként, később pénzügyminisztereként - többletbe fordította a Reagan-Bush elnöki időszakban tátongó hatalmas költségvetési hiányokat. Szilárd bázist teremtett a nagyarányú beruházásokon és a termelékenység erőteljes növekedésén alapuló fellendüléshez, kezdeményezések sorával igyekezett előmozdítani a kereskedelmi akadályok lebontását. A Clinton-csapat saját eredményének könyvelheti el az 1994-es mexikói és az 1997-98-as ázsiai válság sikeres kezelését.

Az előzőekkel ellentétben, amihez George W. Bush gazdasági csapata hozzányúlt, abból majdnem minden olyanná vált, amire a bel- és külföldi elemzők egyaránt fejcsóválva tekintettek. Legyen szó a fiskális politikáról vagy a szociális juttatások reformjáról, a Bush-csapat lényegesen rontott a korábbi helyzeten.

Robert Rubin a közelmúltban adta ki emlékiratait Egy bizonytalan világban (In an Uncertain World) címen. A könyv sikerét megosztotta Jacob Weisberg társszerzővel, ami további adalék az ő személyiségének klasszisához: tudja, hogy az érdemeken osztozni kell. Amit Rubin a legfontosabbnak lát, a gazdaságpolitika felépítésének módszerében, az a valószínűségen alapuló gondolkodásnak a szokása. Ez elsősorban készséget jelent annak megkérdezésére, hogy "mi más történhet meg?" és "mi van, ha mégis tévedünk?" vagy "mi történhet utána?". A döntés során a lehetséges kifejletek összességére tekintettel volt, ezek árát és hozamát egyaránt vizsgálta, ahelyett, hogy feltételezte volna valamilyen, divatos ideológiához vagy kormányzati modellhez igazodó eredmény létrejöttét. Rubin leghatásosabb, titkos fegyverét az a felismerés alkotta, hogy a világ egy bonyolult hely, ahol sok váratlan és meglepő dolog történik, és ahol a válaszokat keresve nem tudunk olyan térkép fölé hajolni, amelyet John Maynard Keynes vagy Milton Friedman, vagy valamely neokonzervatív mágus vetett papírra.

Olvasva az Egy bizonytalan világban című könyvet, azt is látni lehet, hogy nem a valószínűségen alapuló gondolkodás volt Rubin egyetlen fegyvere. Emellett ő egy elnökért dolgozott, aki meggyőzhető volt arról, hogy hosszú távra a jó gazdaságpolitika bizonyul a legjobb politizálásnak. Rubin emellett jól felhasználta a menedzselésben még a Goldman Sachs befektetési bank elnökeként szerzett készségét. A politikaformálásban tanúsított jártassága azonban nem sokat ért volna, ha az nem a helyes irányban működött volna. Rubin (és Clinton) rendkívüli gazdaságpolitikai sikereinek oka az volt, hogy meg tudta rajzolni a kormányzás valódi célját.

Az emlékirataiban Rubin felidéz egy mozzanatot, amikor szilárdan kitartott egy világkereskedelmi kérdésben: "Iparágak védelme mindig vonzó, mert a szabad kereskedelem negatív következményei oly szembetűnőek? Egy Clinton elnökkel folytatott vitában megemlítettem, hogy az egyik pont, ahol a kereskedelmi korlátozások leépítésében előbbre kell lépni, az a halászat? Clinton viszont visszaemlékezett a szegény halászokra? és azt mondta, hogy semmit sem tesz az ilyen kiszolgáltatott emberek sérelmére? De elnök úr - mondtam -, azzal, hogy segíteni akar a szegény halászokon, megakadályozna lényegesen több szegény embert abban, hogy olcsó halhoz jusson."

Ma nekünk is az összképre kell figyelnünk. Ennek megfelelően a jövőben azt is elő kell segíteni, hogy olyan tehetséges és bölcs emberek, mint Robert Rubin vonzónak találják a közszolgálatba való belépést, és amint ott vannak, kapjanak kellő hatalmat a különbség felmutatására.