Csak mítosz az ingyenes állami ellátás

Miniszter asszony, mi a célja magyarországi villámlátogatásának?

Személyes sorsomból is adódóan különösen fogékony vagyok a demokratizálódás kérdései iránt, különösen ebben a térségben. Vallom, hogy a demokrácia sikeréhez erős középosztályra van szükség, az erős középosztályhoz jól működő gazdaság kell, ahhoz pedig külföldi befektetésekre és jól működő egészségügyre is szükség van. Van egy cégem, én hoztam létre, az Albright Group, amely vállalatok külföldi tevékenységéhez ad tanácsokat. Most részben a Merck cég ügyében jöttem, ők az egészségügyben szeretnének segítséget nyújtani Magyarországnak.

Az amerikai cégek érdeklődnének ezek szerint a magyarországi kórház-privatizáció, illetve általában véve az egészségügy magánosítása iránt?

A Merck elsősorban az állami-magán partnerségi programok (public private partnership, PPP) létrehozása iránt érdeklődik. Más térségbeli országokban is adtak már tanácsokat és vettek részt más módon is egyes egészségügyi problémák megoldásában, Romániában például a gyermekkori HIV-fertőzések elleni küzdelemben értek el sikereket.

Sokan attól tartanak Magyarországon, hogy az egészségügy privatizációja súlyos egyenlőtlenségek kialakulásához vezet az ellátás színvonalát illetően.

Azt hiszem, bármiféle egészségügyi rendszert működtet is egy ország, mindig lesznek egyenlőtlenségek az ellátás színvonalát vagy az ellátásokhoz való hozzáférést illetően. Az ingyenes állami ellátás azonban igen gyakran csupán mítosz, és az is biztos, hogy csak hosszú távon lehet jó megoldásokat találni. Éppen azért vagyok Magyarországon, hogy kiderítsem, miként működik a magyar rendszer, milyen hatása van, ha például a forrásokat átcsoportosítják egyik területről a másikra.

Meglehetősen zavaros a helyzet Magyarországon például a gyógyszertámogatásban, nem mindig érthető, miért kerül fel egy-egy termék a társadalombiztosítás által támogatott szerek listájára, egy másik pedig miért nem. Ön szerint milyen elveket kell itt alkalmazni?

Valóban ez az egyik leglényegesebb kérdés. Magyarország nemsokára EU-tag lesz, és az EU alapelvei ezen a téren jól ismertek: átláthatóság, elszámoltathatóság és bizonyos, előre jól meghatározott céloknak való megfelelés. A kérdés az, hogy Magyarország képes lesz-e megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Sokan nem tudják egyébként, hogy mit is jelent valójában az elszámoltathatóság elve, és gyakran hallom, hogy ez más országban is probléma. Azt jelenti, hogy mindig tudni lehet, hova megy a pénz, és azt is, hogy miért megy oda, ki hozta a döntést, mikor és milyen indokok alapján. És aki meghozta a döntést, azon számon lehet kérni az eredményt.

Megoldást jelenthet az elszámoltathatóság problémájára a több-biztosítós rendszer bevezetése, ahogy azt egyes pártok Magyarországon elképzelik?

Ez attól függ, mennyire átlátható a rendszer. Először látni kell, hogy mi is történik, mert azt hiszem, hogy (és ez más országokra is érvényes) nagyon sok mindent nem látunk, nem értünk, rejtett marad még a szakmában érdekeltek előtt is.

Hogyan lehetne felszámolni a hálapénz rendszerét?

Azt hiszem, ez még a szocializmus maradványa. Nyilvánvaló, hogy egy jól működő egészségügyi rendszerben az ilyesminek nincs helye. Azt is látni kell azonban, hogy ez a probléma annak a része, hogy a korrupció általában is nagyon elterjedt. Az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvének meggyökereztetése ebben is segíthetne.

Modell lehet-e az amerikai egészségügy Magyarország számára?

Nem hiszem, minden országnak saját megoldását kell megtalálnia. Arról nem is beszélve, hogy nekünk is elég bajunk van ezzel odahaza, a Medicare és a Medicaid körül állandóak a viták, az egészségügy, a gyógyszerárak kérdése a most kezdődő elnökválasztási kampány egyik fő témájának ígérkezik.