Az új nyíregyházi hűtőgépgyár alapkőletételekor nemcsak a beruházás főbb mutatószámait - 65 millió euró befektetés, 600 munkahely, évi közel 600 ezres kapacitás - hangsúlyozta, hanem azt is, hogy az Electrolux az itteni gyártásban döntően a magyar beszállítókra épít. Vannak ezzel kapcsolatban már konkrétumok?

Egyelőre nem tudok számokkal szolgálni. Biztos, hogy használni fogjuk a jászberényi üzemre eddig ráépült beszállítói kört is. Az alkatrészellátásban is törekszünk az alacsonyabb költségű országok bevonására. Itt komoly esélyei lehetnek a magyar beszállítóknak is, de ma már csak azoknak, amelyek képesek arra, hogy globális részegységgyártók legyenek.



Az alacsony költségszint szempontjából az utóbbi években jó néhány elektronikai multi leírta már Magyarországot, és áthelyezte termelését más, még olcsóbb helyszínekre?

A háztartásikészülék-gyártásban viszont más tényezők is szerepet játszhatnak a hatékonyság megítélésében. Vegyük csak a szállítási költségeket! Lehet, hogy maga az összeszerelés Kínában jóval olcsóbb, mint Magyarországon, de onnan meglehetősen költséges Európába viszszaszállítani az olyan nagyméretű termékeket, mint a hűtőgépek és a mosógépek. Az Electroluxnál a termelési helyszínek megítélésében továbbra is nagy szerepet játszik a megbízhatóság, a munkaerő képzettségi szintje, az infrastruktúra. Azzal, hogy ismét itt hajtottunk végre beruházást, bízunk abban, hogy az ország hosszabb távon is meg tudja őrizni eddigi versenyképességi előnyeit.



Magyarország hamarosan csatlakozni fog az EU-hoz, ami számos területen jár áremelkedéssel, és előbb-utóbb az ottani átlagszintre emelkedhetnek a bérek is.

Reméljük, hogy az ország nem fog gyorsan előreszaladni a költségekkel, nem úgy, mint az Kelet-Németországban történt, ahol szinte azonnal és minden téren végre akarták hajtani az országegyesítést, s emiatt aztán jelentős termelőberuházások maradtak el.

z Azt mondják, hogy az egyre jobban automatizált termelés korában pusztán a bérek a termék teljes bekerülési költségének jó esetben a 20 százalékát adják. Így ez ma már nem játszhat akkora szerepet a gazdaságossági döntésekben, mint néhány éve?

Ez egyáltalán nem így van a háztartási készülékek gyártásában. A hűtőgépek előállítási költségeinek még ma is 35-40 százaléka a bérköltség, az alkatrészgyártásban ugyanez 20-25 százalék. Ezért nem mindegy, hol gyártatunk.



A költséghatékonyság jegyében a tartósan veszteséges leányvállalatokat rövid időn belül bezárják, s a kapacitások a hatékonyabb gazdálkodást ígérő helyszínekre kerülnek át. Mi a helyzet a kelet-európai térségben már évek óta működő üzemekkel?

Rájuk is érvényes a profitabilitási elv. Az Electrolux égisze alatt már 13 éve működő magyarországi termelő leányvállalat is csak addig működhet, amíg nyereséget hoz, s a cég ma eleget is tesz ennek a feltételnek. Az itteni vezetésnek elsősorban az a feladata, hogy ne hagyja a költségeket elszaladni.



Azzal, hogy a jászberényi mellett újabb hűtőgépgyár létesül Magyarországon, mondhatjuk, hogy a jövőben itt koncentrálódik ennek a termékprofilnak az európai szintű gyártása?

Nem egészen. A beruházásra egyfelől a piac visszajelzése miatt volt szükség. Előrejelzések szerint ugyanis az alulfagyasztós készülékek iránt, amelyeket Nyíregyházán fogunk gyártani, évi 6-8 százalékkal nő a kereslet Európában. Másfelől viszont szükség volt a gyártás egységesítésére is. Ilyen típusú készülékeket eddig több helyen is gyártottunk országonként eltérő, egyedi kiszerelésben. Az országspecifikus termékeket azonban egyre kevésbé fizeti meg a piac.



A döntés, hogy az alulfagyasztós készülékek gyártása Magyarországra települjön, nem aratott osztatlan sikert Olaszországban. Az ottani sajtó hetek óta arról cikkezik, hogy a Suseganában működő jól felszerelt, lényegében teljesen automatizált gyárat az Electrolux beáldozza Kelet-Európa kedvéért...

Hallottam én is a híreket, és nagyon meg voltam lepve miatta, mivel nem hoztunk olyan döntést, ami a suseganai üzem bezárását célozta volna. Az igaz, hogy éppen a termékegységesítés érdekében a kapacitás egy részét áthozzuk Magyarországra, de ezzel egyidejűleg Jászberényből és más gyárainkból áttelepítünk oda bizonyos profilokat. Néhány éve még 40 különféle platformot tartottunk fenn a hűtőgépgyártásban. Ezt a felére csökkentjük. Az effajta lépéseket egyébként az alkalmazottainknak is meg kell érteniük, hiszen úgy tudunk hosszú távon növekedni, sok embert foglalkoztatni, ha kellően hatékonyak vagyunk. Ráadásul ebben proaktívaknak kell lennünk, nem szabad megvárnunk a vészjeleket, hogy aztán szükségintézkedésekkel vegyük elejét a nagyobb bajoknak.



A konszernszintű nagy átszervezést az ön elődje határozta el, de a végrehajtás nagyjából az ön elnök-vezérigazgatóvá kinevezésével egy-

idejűleg, 2002-ben indult el. Hol tart ma a program, és nagyjából hány évre van még szükség a befejezéséhez?

Térjünk vissza kicsit még előbbre. Az Electrolux skandináv kisvállalkozásként indult. A csoport az elmúlt 35 év alatt több mint 450 vállalatot vásárolt fel, amivel mára nemzetközivé terebélyesedett. Időközben a piaci változásokra reagálva egyes részterületektől tanácsosabb volt megválni és a fő tevékenységünkre, a háztartásikészülék-gyártásra koncentrálni. Ez a stratégia még valóban az elődöm idején fogalmazódott meg. Az utóbbi években mintegy 3 milliárd euró értékű termelőtevékenységtől váltunk meg. Mára a hatékonyságnövelés és globalizációs teedők maradtak feladatként, ezeknek azonban soha nem lehet vége.



A hatékonyságnövelés részeként egyéb elektronikai ágazatokban, így a mobiltelefonok, számítástechnikai eszközök összeszerelésében évekkel korábban megjelent már a szerződéses gyártási konstrukció. Számolnak hasonló lépéssel a háztartási berendezések gyártásában is?

Nyitottak vagyunk rá, de a háztartási készülékek gyártásában egyelőre nincs olyan léptékű külső gyártó, mint amit az egyéb elektronikai területen képvisel a Flextronics vagy a Solectron. Így egyelőre jobbnak látjuk, ha eszközeinket magunk állítjuk elő. Szerződéses tevékenységre a mi esetünkben inkább a részegységgyártásban van mód. Hogy miért is nem alakult ki ez a fajta rendszer az összeszerelésben? Elsősorban azért, mert teljesen más összetételű termékekről van szó. Vegyük például a DVD-készülékeket, ezek néhány éve még több száz dollárba kerültek, a mostani karácsonyi szezonban az USA-ban kevesebb mint 50 dollárért voltak megszerezhetőek. Ugyanakkor a háztartásikészülék-gyártásban bizonyos dimenziók állandóak. Egy hűtőszekrényt elég nehéz lenne miniatürizálni, mert egy négytagú családnak a hűtésre szánt élelmiszerkészlete évek múlva is akkora teret igényel, mint ma. Az iparágban nincs olyan gyors technológiai fejlődész, mint a szórakoztató elektronikában. Az árprés pedig, ami igazán hajtaná a gyártókat a külső összeszerelés irányába, évi néhány százalék, szemben a technológiaváltáskor a szórakoztató elektronikában jellemzően bekövetkező árzuhanással.



A globalizációs és hatékonyságnövelő lépések egyelőre kevéssé villanyozhatták fel az elemzőket, akik az egyébként ismét fellendülő nemzetközi piacon a következő három évre inkább stagnáló, mint növekvő árbevételt és csak nagyon szerény mértékben emelkedő nyereséget prognosztizálnak az Electroluxnak. Mi erről a véleménye?

A mutatókban várható fejlemények leginkább a nagyon erős svéd koronával magyarázhatók. Változatlan árfolyam mellett az idén is mintegy 4-5 százalékos bevételnövekedéssel számolhatnánk.



Ezt és a magas adóterhet néhány svéd cég a közelmúltban igyekezett úgy megoldani, hogy más országba telepítette át a székhelyét. Számol hasonló lépéssel az Electrolux is?

Nem. Az Electrolux székhelye Svédországban van, és ott is marad. Egyébként is Európa-szerte mást sem lát az ember, mint hogy emelik az adókat. Ha úgy vesszük, a svéd társasági adó a legalacsonyabbak között van Európában. Forgalmunknak amúgy is csak 5 százalékát bonyolítjuk Svédországban.

A háztartási berendezésgyártók világpiacát évtizedek óta a fokozatos koncentráció, a fúziók, felvásárlások jellemzik. Lassan elfogynak az önálló márkával rendelkezők, miközben egyre nagyobb számban jelennek meg az olcsó tömegárut piacra dobó ázsiai szállítók. E téren milyen stratégiával készül a jövőre az Electrolux?

Offenzívek és proaktívak maradunk a jövőben is, terjeszkedésünk azonban szoros összefüggésben marad hatékonyságunk megőrzésével. Az olcsó tömegáruval jelentkező ázsiai szállítóknak sokkal inkább egymással kell versenyezniük, hiszen nem azt a piaci szegmenst célozzák meg, amit a márkatermékgyártók.



Ami a termékfejlesztést illeti, az Electroluxnak egyes szakértők meglepő dolgot javasoltak. Véleményük szerint annak a cégnek, amely feltalálta az internetes hűtőgépet, az önjáró porszívót és fűnyírót, nem is kellene a hagyományos termékek fejlesztésével foglalkoznia, hanem minden erejét ezekre a technológiai újdonságokra kellene fordítania.

Az ötlet nehezen fogadható el, hiszen mi a világ legnagyobb háztartásikészülék-gyártója vagyunk, nem pedig egy kis réspiacon működő vállalkozás. Termékfejlesztésünkben a különlegességek mellett elsősorban azzal kell foglalkoznunk, milyen kényelmi és technológiai újdonságokra vevő a nagyközönség az átlagos termékekben. Utóbbiak adják ugyanis ma még éves bevételünknek az oroszlánrészét, nem pedig az önjáró porszívó. Annak sikerére sem lehet viszont panaszunk, hiszen több mint 30 országban vezettük már be. Arról nem is beszélve, hogy az efféle termékekkel hány házasságot sikerült már megmentenünk. A közelmúltban Svédországban felmérés készült a házaspárok körében arról, hogy mi a legnagyobb konfliktusforrás az életükben. A válaszokból kiderült, hogy a legtöbb vita azon van, ki tartsa rendben az otthont.