Szökőév lesz-e 2004?

n Mert vegyük például Irak kérdését, ahol az esztendő szökőnapja június 30-a lenne, vagyis az a nap, amikor - legalábbis hivatalosan és formálisan - helyre kell(ene) állnia a jelenleg megszállt Irak szuverenitásának. Azonban nem egészen hat hónappal a jeles dátum előtt olyan alapkérdésekre nem körvonalazódtak a válaszok (kormányzati berendezkedés, az iszlám politikai szerepe, a helyi etnikai, törzsi csoportok közötti hatalommegosztás mikéntje stb.), amelyekre még a fejlett és megszállásellenes gerillaharctól megkímélt demokráciákban is szökőévek közti teljes ciklusok mennek rá. A Szaddám-mentesség persze hosszú távon jótékony hatással lesz a helyi politikai klímára, az azonban felettébb kétséges, hogy ez a jótékony hatás már az első ilyen esztendőben is olyan erővel érvényesülne, ami elfeledtetné az irakiakkal a külföldi megszállás kellemetlenségeit.

Vagy ott van például a palesztin-iz-

raeli konfliktus, ahol az útiterv szerint már tavaly szökőévnek kellett volna lennie. Mint ismeretes: ez elmaradt. Részben éppen amiatt, mert az útiterv helyett egy olyan építési projekt került az izraeli népszerűségi listák első helyére, amely egy 430 kilométer hosszúságúra tervezett fallal (ami sztrádából sem kevés) "gettósítani" látszik az egész palesztin-izraeli problémát, vagyis úgy írja újra a helyi politikai kalendáriumot, hogy abból évtizedekre száműzheti a szökőéveket. Ilyen körülmények között az új évi ambíciók legfeljebb arra korlátozódhatnak, hogy fékezhetővé és visszafordíthatóvá tegyék az említett "gettósodási" folyamatot.

Jóllehet Eduard Sevardnadzének végül nem kellett elszöknie Grúziából, a november 20-i tbiliszi bársonyos forradalommal a FÁK-térség már tavaly megélte politikai szökőévét. A grúziai események ugyanis sokkal inkább tekinthetők az 1989-90-es kelet-európai rendszerváltás grúz utórezgésének, semmint egy olyan fordulatnak, amely kiindulópontja lehetne egy új (például Fehéroroszországot és Ukrajnát is érintő) posztszovjet politikai dominóeffektusnak. S ha már Grúziában járunk, a Pankiszi-szoroson keresztül csak egy ugrás Csecsenföld, amelynek politikai kelepcéjéből 2004-ben aligha menekülhet a lefutott újraválasztására készülő Vlagyimir Putyin elnök, vagy a terroristaakciót ma már egész Oroszországra kiterjeszteni képes szakadár csecsen vezetés.

S jut eszembe: magam a nemzetközi terrorizmus terén sem várok igazi szökőévet. Hiszen egyfelől a globális terrorizmus 2001-es politikai szökőéve után (szerencsére) nem tudott újabbat produkálni, másfelől viszont a nemzetközi terrorellenes koalíciónak valószínűleg mindaddig várnia kell az áttörésre, amíg harca sokkal inkább a terroristák, semmint a terrorizmus ellen folyik.

Talán az EU az egyetlen, amelynek - ha összeszedi magát - esélye van arra, hogy 2004-et politikai szökőévként könyvelhesse el. Itt és most nem a bővítésre gondolok (ez ugyanis csupán formálisan zajlik 2004-ben), hanem az unió alkotmányozási fiaskójának orvoslására. Vagyis arra, hogy az új alkotmányos szerződés év végéig való elfogadásával, még inkább pedig annak tartalmával az EU képes lesz-e úgy ugrani az integráció következő lépcsőfokára, hogy az összességében mindenkinek - kicsinek, nagynak, újnak, réginek, gazdagnak, szegénynek - elfogadható legyen. S ezen belül az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon csökken-e, avagy növekszik a törésvonalak száma a tagállamok között a közös kül- és biztonságpolitika, illetve az ennek hiteles katonai képességeket biztosító közös biztonság- és védelempolitika terén a most kezdődő esztendőben.

Az említett törésvonalak csökkenése vagy szaporodása viszont a leginkább az Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat függvénye. E kapcsolatokat 2004-ben a legnagyobb mértékben az amerikai elnökválasztás fogja befolyásolni. Nem csak, sőt talán nem is elsősorban azáltal, hogy az év nagy része a kampány jegyében telik az óceánon túl, hanem mindenekelőtt azzal, hogy végül ki nyeri meg a novemberi erőpróbát. Ha ugyanis változik az Egyesült Államok elnökének személye, az minden bizonnyal politikai szökőévet jelent. Nem csak az Egyesült Államokban. Sőt, talán nem is elsősorban ott.