Szorít a szűkös agrárkassza
Nyilvánosan is elismerte egy évindító állománygyűlésén az FVM vezetése, hogy 2004-ben alig van támogatási mozgástere. Bár ezt eddig is sejteni lehetett, a minisztérium megyei hivatalvezetői és falugazdászai hivatalosan most szembesülhettek azzal, hogy az idei agrárpolitikai célokat milyen pénzügyi viszontagságok között kell képviselniük.
Nagyot fordult a világ tavaly október óta, amikor Németh Imre agrárminiszter a költségvetési törvény parlamenti benyújtása kapcsán még rekordösszegről számolt be. Az intézményi kiadásokat és a tényleges támogatásokat összemosó, hangzatos bejelentés 400 milliárd forintnyi dotációról szólt, ami alig múlta alul a Torgyán József volt kisgazda miniszter idején elhíresült 413 milliárdos igényszintet. Ez a nagyságrend azonban Torgyán után Némethnek sem hozott szerencsét: mára feketén-fehéren kiderült, hogy a 400 milliárdos keret - most nem számítva a sokszor egyébként is bizonytalan uniós összegeket - 50 milliárdra apadt, azaz a tárca új dotációkra ennyit költhet 2004-ben.
A minisztériumnak ilyen szűk pénzügyi mozgástere a rendszerváltozás óta nem volt, a tavalyi év pedig egyenesen Kánaánnak tűnik, hiszen akkor még saját hatáskörben 170-180 milliárdot biztosan eloszthatott. Alapvetően nem is a nemzeti források zsugorodása okozza a gondot, hanem az, hogy a kieső támogatásokat az uniós összegek érdemben nem helyettesítik. Ma már közhely, hogy az uniós dotációk jóval elmaradnak a korábbi évek várakozásaitól, miközben a PM azok jelentős részét a hazai kiadások kiváltására használja fel. Ráadásul a legnagyobb részarányt képviselő brüsszeli közvetlen támogatások kifizetése az uniós előírások miatt várhatóan csak decembertől kezdődhet, így jogilag hiába számítanak ideinek, ha zömüket a gazdák 2005-ben kaphatják meg.
Különösen kínos, hogy nem szerepel a költségvetésben az uniós közvetlen kifizetések 90 milliárdos nemzeti kiegészítése, holott erre országgyűlési határozat is "kényszeríti" a kormányt. Jól látszik, hogy újra a takarékosságra törekvő pénzügyi szemlélet diadalmaskodott az ágazati lobbiérdekek felett. Így az FVM-nek végeredményben 130 milliárdos nemzeti forrás jutott, amelyből azonban a tavalyról és a korábbi évekről áthúzódó 80 milliárdos kötelezettséget is teljesítenie kell, mégpedig több esetben büntetőkamattal együtt. E pénzek nagy részét tehát a gazdáknak már korábban meg kellett volna kapniuk, vagyis a mostani kiutalások nem minősülhetnek friss támogatásoknak.
Az agrárium nagy valószínűséggel akkor is legfeljebb 200 milliárdos támogatást használhat fel 2004-ben, ha a determinációkat, illetve az unióból várható piaci jellegű forrásokat és pályázatos vidékfejlesztési dotációkat is figyelembe vesszük. Ezért kérdéses, miként (milyen elszámolási trükkök árán) érhető el a költségvetésben végül is előirányzott, 290 milliárdos konkrét támogatási összeg. A kormány egyik válasza erre a februártól induló, 100 milliárdos új agrárhitel, és szintén valamilyen "támogatáspótló" hitelmegoldás várható a közvetlen kifizetések kiváltására, őszi "megelőlegezésére" is.
Nyilvánvaló azonban, hogy a kölcsönök nem lehetnek egyenértékűek a támogatásokkal, ráadásul a gazdáknak a kamatokat is fizetniük kell(ene). A hírek ugyanakkor - bár egyes termelő körök beruházási kedve kétségtelenül nem lankad - már most fokozódó forráshiányról szólnak. A csökkenő támogatás és az emiatt lazuló szabályozás markáns jeleként sokasodnak a piaci zavarok, amelyek a nagy ágazatok közül a sertés-, a baromfi- és a tejszektort is elérték, és várhatóan a belépés után sem szűnnek meg.
Ez a válsághelyzet adja a hátteret a most tervezett agrárkerekasztal-tárgyalásokhoz is, amelyeknek elvileg februártól kellene megkezdődniük. Az uniós belépés miatt most többek szerint a korábbiaknál is fontosabb lenne, hogy nemzeti konszenzus alakuljon ki a középtávú agrárkérdésekben. Az ellenzéki pártok ugyanakkor jogosan sürgetik az akut ügyek érdemi kezelését is, amit viszont éppen a már említett szűk költségvetési mozgástér nehezít vagy akadályoz meg. Ezért félő, hogy a pénzügyi gondok miatt végül nem jön létre valódi politikai-szakmai párbeszéd, így a "történelmi" tárgyalások esélye is elszáll.
