Csökkenő népszerűség

Bár megállapításai egy tavaly őszi felmérésen alapulnak, az Eurobarometer múlt héten közzétett lehangoló közvélemény-kutatási eredményei pusztán az elmúlt napok történései alapján is igazolhatónak tűnnek. Le-

het-e csodálkozni ugyanis azon, hogy a majdani tagországok polgárai egyre szkeptikusabbak a csatlakozással kapcsolatban, amikor az EU egyik legalapvetőbb vívmányának - a szabad munkavállalás - áldásaiból még évekig nem részesülhetnek? Amikor az utazás, a tanulás és a munkavállalás szabadságát a jelenlegi tagállamok lakosságának legnagyobb része az integráció lényegeként nevezi meg, akkor még Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének a korlátozásokat bejelentő államoktól "nagylelkűséget" kérő szavai is csak irritálóan hatnak.

Nem növeli az unióba vetett bizalmat a többsebességes integráció lehetőségének gyakori emlegetése sem, amely az alkotmányozás kudarca után legutóbb a hármas csúcstalálkozó kapcsán vált ismét az uniós közbeszéd tárgyává. Az egyenlőtlen elbánás példáival körülvéve ugyanis a csatlakozó országok polgáraiban óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy rájuk nézve a több sebesség másodosztályú tagságot jelent majd. És míg az EU költségvetésének jelenlegi nettó befizetői szempontjából teljesen érthető a spórolás szándéka, a szkepszist a bővítés hajrájában megindult pénzügyi viták csak tovább mélyítik.

A csatlakozók "ismeretlentől" való félelménél is aggasztóbb talán a jelenlegi tagok lakosságának azt övező kételye, hogy az EU hatékony segítséget jelent a munkanélküliség elleni harcban. A foglalkoztatás növelése az unió versenyképességi stratégiájának központi eleme, így a sikertelenség az amúgy is húsba vágó területen különösen fájó. (BÁ)