Csontvázak a Jukosz szekrényében

A pártállami nómenklatúra és a vadprivatizációt könyörtelenül kihasználó olaj- meg médiabárók közötti háborúnak ebben az újabb, minden korábbinál nagyobb csatájában kezdettől feltűnő volt, hogy sem az orosz demokratikus értelmiség, sem a nyugati világ nem kelt az "oligarchák" védelmére - ahogy korábban a hasonló üldöztetések után emigrációba kényszerült Vlagyimir Guszinszkij vagy a Nagy-Britanniában néhány hónapja politikai menedékjogot nyert Borisz Berezovszkij esetében tette. A mozaikkockákból összeálló képből ma már sejteni lehet, hogy miért. A szovjet korszakból jól ismert kágébés módszerekkel, úgynevezett befolyási ügynökökön, vagyis baloldali publicistákon keresztül tekintélyes nyugati orgánumokba kiszivárogtatott információ szerint a Jukosz olajvállalatot ténylegesen irányító Menatep - amelynek Platon Lebegyev volt az első embere - a Jukosszal együtt valóban súlyos törvénytelenségek sorát követte el.

1997-ben például, miután megvásárolta a Keleti Olajtársaság részét alkotó Tomszknyefty nevű céget, a Jukosz hamarosan abbahagyta a szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítését. Jevgenyij Ribin, a Tomszknyefty első embere ezért beperelte a Jukoszt. Ekkor agyon akarták lőni, majd röviddel később felrobbantották a kocsiját, a testőreivel együtt. Ribin éppen nem volt benne. Tavaly nyár óta vallomások sorát teszi Hodorkovszkij ellen.

A szverdlovszki terület Lesznoje nevű hadiipari létesítményekkel rendelkező zárt városában az ilyen településeken hatályos adótörvények értelmében az olajipari vállalatok váltókkal is kifizethetik nyereségadójukat. A Jukosz helyi leányvállalatai 2001-ben az összeg többszörösét fedező váltókat bocsátottak az önkormányzat rendelkezésére, és - ugyancsak a törvényeknek megfelelően - készpénzben visszaigényelték a különbözetet az államkasszából. Csakhogy amikor Lesznoje be akarta nyújtani a váltókat, kiderült, hogy azok valójában nem léteznek. A kár százezres nagyságrendű. Amerikai dollárban.

Szintén a "Hodorkovszkij-istálló" turpisságai közé sorolják az Antigua Európai Egyesült Bank nyomtalan felszívódását, az alkalmazottakkal és a széf tartalmával együtt. Az 1997-ben történt eset bekerült az ENSZ kábítószerügyekkel és bűnmegelőzéssel foglalkozó bizottságának 1998-as jelentésébe. A magas nemzetközi fórum megnevezte a pénzmosással gyanúsított bank két alapítóját: Mihail Hodorkovszkijt és közeli munkatársát, Alekszandr Konanihint. Az utóbbi - volt munkatársai szerint betegesen hatalomittas, gátlástalan yuppie - évekkel ezelőtt elmenekült hazájából. Huzamosabb ideig egy budapesti szállodában élt, majd amikor égni kezdett a lába alatt a talaj, továbbállt. Washingtonban, a rossz hírű Watergate házban tartóztatták le, de néhány hete az amerikai bíróság úgy döntött, nem adják ki az orosz hatóságoknak.

Számos ilyen ügy került a felszínre mostanában. Ezek fényében világos, miért fogadja a világ olyan szokatlan távolságtartással a Hodorkovszkijékkal való (kétségtelenül politikai indíttatású) leszámolást. Hogy miután Platon Lebegyevet - a sztálini korszak rettegését idéző, Moszkvában azóta naponta emlegetett kifejezéssel élve - "elvitték", a nyilvánosság előtt miért nem léptek fel az érdekében a Jukosszal való egyesüléshez korábban vérmes reményeket fűző ChevronTexaco vezetői. Hogy egy-két közhelyes, dodonai nyilatkozattól eltekintve lényegében tétlen maradt a Kreml lépéseit máskor keményen bíráló Alexander Wershbow, az Egyesült Államok moszvai nagykövete is. Pedig Hodorkovszkij, mint nemrég kiderült, néhány órával Platon Lebegyev letartóztatása előtt a saját irodájába hívta őt, és közbenjárását kérte a jobbkezének tekintett Lebegyev érdekében. Ezúttal még a Vlagyimir Guszinszkij és Borisz Berezovszkij kisemmizése, majd elüldözése során magát exponáló Tom Lantos sem szólalt meg Washingtonban.

Csoda-e, hogy a Jukosz oroszországi partnerei, a 357 ezer (!) nagyvállalkozót tömörítő befektetői szövetség tagjai sem kockáztattak? Különösen azután, hogy Putyin elnök kilátásba helyezte a "független" orosz ügyészség várható eljárását még vagy egy tucat, közelebbről meg nem nevezett privatizációs ügyben. Így aztán akadtak az energiaiparban érdekelt nagyvállalkozók, akik ekkor elérkezettnek látták az időt, hogy egyáltalán nem az igazságszolgáltatásra tartozó korábbi nézeteltéréseik kapcsán feljelentsék az ügyészségen a Jukosz főrészvényeseit. Így tett a többi között Szergej Bogdancsikov, a Rosznyefty igazgatótanácsi elnöke, aki szerint a Jenyiszejnyeftyegaz korábban az ő cégének birtokában lévő 19 százalékos részvénycsomagját a Jukosz off-shore vállalatokon keresztül jogtalanul magának kaparintotta meg.

A már évek óta érlelődő Jukosz-ügy tavaly nyári kirobbanásakor ugyancsak mélyen hallgattak az akkor még parlamenti választás előtt lévő politikai tömörülések. Köztük a Hodorkovszkij által finanszírozott áljobboldali pártok is. Tegyük hozzá: a független orosz ügyészség csak ezek szponzorálását hánytorgatta fel Hodorkovszkijnak. Az nem zavarja a jog éber őreit, hogy a Kreml a választások előtt megvágott egy tucatnyi más "oligarchát", akiknek az alsóházban abszolút többséget szerzett Egységes Oroszország nevű "hatalompárt" kampányára átutalt "önkéntes adományát" moszkvai források 200 millió dollárra becsülik. Ilyen az orosz demokrácia, amelyben most Mihail Hodorkovszkij éjt nappallá téve 262 kötetes vádiratát tanulmányozza a Ljubjanka egyik cellájában.