Egy hosszú út elején
A tervezett lépések és a mögöttes problémák nem egyediek szűkebb környezetünkben sem. Az idén Lengyel- és Csehországban is erőteljes fiskális megszorítások lépnek életbe, elsősorban a közigazgatási és a szociális kiadások csökkentése révén. Miközben a közigazgatási működési kiadások visszafogása szükséges, és az eredmények részben tartós változást is eredményezhetnek, a várható hatások összességükben mérsékeltek lesznek. Ugyanakkor a meghozandó megszorító lépések mellett több tényező is további erőteljes kiigazítást igényel majd az államháztartásban, amelyek már az idén is erőteljesen hatnak a fiskális folyamatokra.
Egyrészt a mostani kiigazítás is csak arra lesz elég, hogy az államháztartás és a külső egyensúly látványos romlását képes legyen megelőzni, de arra már nem lesz elégséges, hogy hosszú távú és fenntartható változást okozzon az egyensúlyi folyamatokban. Az elszaladó infláció, a jelentős folyó fizetésimérleg-hiány, a kiugróan magas kamatfelár mellett is volatilis árfolyam, a lassú növekedés további államháztartási konszolidációt igényel. A reálkamatok és a gazdasági növekedés kedvezőtlen dinamikája az államháztartási egyenleg további romlását vetíti előre, ami az elsődleges egyenlegben tesz szükségessé és lehetségessé pótlólagos korrekciót.
Másrészt az Európai Unióhoz történő csatlakozás az eddig készített összes elemzés szerint nem csekély mértékben rontja majd az államháztartási egyenleget, köszönhetően annak, hogy a közös költségvetésbe történő befizetések csökkentik az adóbevételeket, miközben a kiadások esetében a kofinanszírozás és az aquis előírásainak teljesítése addicionális terheket jelent. Az egyenlegrontó hatás tartósan érvényesül, az elemzések ennek mértékét a GDP 1,5-2,5 százalékra helyezik. A csatlakozás egyenlegrontó hatása mellett az idén a várhatóan csak enyhén javuló növekedési dinamika miatti ciklikus hatások is a korábban vártnál kedvezőtlenebbül érinthetik az államháztartás egyensúlyát.
Harmadrészt a fiskális politikára egyre inkább rányomja bélyegét az Európában már korábban is erős, de a csatlakozó országok esetében most nagy intenzitással kibontakozó adóverseny és adóteher-mérséklés. A telephely- és adminisztrációs költségek mérséklésére irányuló verseny rákényszeríti a kormányzatokat arra, hogy csökkentsék a centralizációs rátát, mérsékeljék az adóterheket, és az elkerülhetetlen államháztartási konszolidációt a kiadások csökkentésére építsék.
Negyedrészt, a csatlakozást követően a fiskális politikára egyre inkább rányomja bélyegét az európai gazdaságpolitikai keretekhez (stabilitási és növekedési paktum - SGP), átfogó gazdaságpolitikai irányelvek (BEPG)) történő alkalmazkodás, illetve a korábbinál erőteljesebb külső monitoring. A hazai gazdaságpolitikának tisztában kell lennie azzal, hogy sem az euróövezet nagy államaiban tapasztalt fiskális fegyelmezetlenség, sem pedig a stabilitási és növekedési paktum értelmezése körüli viták nem adnak majd lehetőséget a hazai fiskális politika lazaságának elismertetésére.
Ötödrészt, a fiskális politika mozgásterét nagymértékben korlátozza az euróövezeti csatlakozás, függetlenül attól, hogy a kormányzat milyen időpontot tűz ki elérendő célként. Egy lassú ütemű csatlakozás, az egységes valutából eredő fegyelmező erő gyengülése, a lassú csatlakozás mögött vélelmezhető laza fiskális politika olyan befektetői reakciókat indíthat el, amelyek a kamat- és árfolyamváltozásokon keresztül előbb-utóbb komolyabb fiskális megszorítást is kikényszeríthetnek. Ezzel szemben egy viszonylag gyors 2008 utáni csatlakozás fontos előfeltétele egy szigorú, egyensúly-orientált fiskális politika követése. Az első esetben a lassú csatlakozás miatti kedvezőtlen piaci reakció, az utóbbiban az ütemes csatlakozás által igényelt önkorlátozás kényszeríti ki a további jelentős költségvetési korrekciót.
Mielőtt a kormányzat a kiigazító lépéseket meghozza, az említett korlátokat érdemes figyelembe venni és leírni, mert a gazdaságpolitikának és az érintett szereplőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a tervezett lépéseket egy hosszú folyamathoz szóló "belépőként" kell értelmezni. Látva a mostani kiigazítás körüli feszültségeket, elfogadásának (és előreláthatóan még inkább megvalósításának) nehézségeit és költségeit, célszerű, ha ezt a szereplők már most figyelembe veszik.
