Elindult az EU-s büdzsévita

Természetesen a 2007-től induló hétéves periódus pénzügyi perspektívájának egyetlen eleme sincs még kőbe vésve, így a sarokszámok mellett a kiadási szerkezet is változhat még. De amit Brüsszel az asztalra tett, az mindenesetre biztató kiindulópont ebből a szempontból is.

Évtizedek óta siránkoznak a közgazdászok azon anakronizmus felett, hogy az uniós büdzsé fele a mezőgazdasági támogatásokra megy. Ha megvalósul az, amit az Európai Bizottság javasol, akkor ennek vége, 2013-ra az agrártámogatások (piaci intézkedések plusz közvetlen kifizetések mínusz vidékfejlesztés, ami nem is tartozik oda, más kérdés, hogy az előző költségvetési ciklusban még ott szerepelt, de most nagyon helyesen kivették onnan) a közös kiadások 27 százaléka alá esnek. Ez is viszonylag magas szint még, de az ismert politikai okok miatt a közgazdasági logikának már ekkora térnyerése is nagy siker lenne.

Az agrártámogatások relatív háttérbe szorulásával párhuzamosan nőnek meg ugrásszerűen azok a kiadások, amelyeket a bizottsági papír versenyképességet erősítő intézkedések címszóval foglal össze. Idetartoznak a kutatási-fejlesztési kiadások, a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok kiépítése, az oktatásra, képzésre, szociális politikára (vagyis a foglalkoztatottság javítására), az egységes piac kiépítésének befejezésére fordítandó összegek. Ezek nagysága 2006-ról 2013-ra háromszorosára nő. Aligha kell magyarázni, mennyivel jobban hasznosulhat ezeken a területeken az európai adófizetők pénze, mint a mezőgazdaságban (legalábbis az uniós gazdaság egészének fejlődése szempontjából).

A kohéziós támogatások növekedése a 2006-os 38 milliárd euróról csaknem 51 milliárdra szintén hasznos növekménynek látszik, és nem csupán a szegényebb országok szemszögéből. Májustól kezdve a tíz új tag belépésével ugyanis minden eddiginél heterogénebbé válik az unió, nemcsak a gazdasági fejlettség szempontjából, de millió más téren is. Összeurópai érdek tehát a kohézió gyengeségét az erre fordított támogatások növelésével ellensúlyozni, különösen akkor, ha az EU erősebb szereplőként kíván fellépni a világban (a világpolitikában éppúgy, mint a multilaterális kereskedelmi tárgyalásokon vagy a globális környezetvédelmi problémák elleni fellépés terén). Márpedig hogy ez is Brüsszel fő céljai közé tartozik, jól jelzi az a tény, hogy első ízben jelenik meg külön költségvetési fejezeti címként az "EU mint globális partner". Egy túlságosan heterogén unió nem tud eredményesen fellépni a világporondon, ebből a szempontból is szükség van tehát a kohéziós pénzek növelésére.

Más kérdés, hogy mi lesz ebből a bizottsági tervezetből a most induló, másfél-két éves vita végére. Az első reakciók nem sok jót ígérnek. A német kormány még tárgyalási alapnak sem hajlandó tekinteni a dokumentumot. A svéd pénzügyminiszter provokációnak nevezte. Nem akarnak hallani a kiadások ilyen mértékű emeléséről a britek sem. Meglátjuk majd persze, hogy módosulnak-e ezek a kemény nyitó álláspontok a vita során. Egyelőre úgy tűnik, a nettó befizetők a büdzsé jelenlegi és jövőbeli haszonélvezőit akarják egymásnak ugrasztani. Mind a németek, mind a britek azt mondták ugyanis a napokban Berlinben, illetve Londonban tárgyaló integrációs államtitkárnak, hogy támogatják a magyar igényeket, amelyeket a spanyol-görög-portugál trió rovására kellene szerintük kielégíteni. Lehet, hogy amikor a spanyolokkal tárgyalnak, akkor meg az új tagok rovására javasolják majd a jelenlegi kedvezményezettek támogatásainak megőrzését?