Hogyan kell készülni az EU-ra?

n Persze nem lehet felfejlődni tárgyalóképes szintre egyetlen nyelvből sem a csatlakozásig hátralévő 85 nap alatt. De legalább el kellene kezdenie azonnal minden menedzsernek, kis-, közepes vagy nagyvállalati vezetőnek, ha még eddig nem tette meg. Kezdje az angollal, az a leghasznosabb. És egy-két év alatt jusson el legalább olyan szintre, hogy önállóan, tolmács nélkül tudjon kommunikálni létező vagy leendő üzleti partnereivel. Még ha nyelvtani hibák garmadával vagy szűk szókinccsel is, de képes legyen ajánlatot tenni mondjuk egy külföldi cég beszerzési igazgatójának.

A nyelvtudás hiányából fakadó versenyhátrány súlyossága volt az egyik fő konklúziója annak a kerekasztal-beszélgetésnek is, amelyet kedd este rendezett az Európai Bizottság budapesti delegációja a Merlin Színházban a magyarországi kis- és középvállalatok EU-felkészüléséről. Mert lehet azzal érvelni, hogy nálunk negyven évig csak az orosztanulást erőltették, és ahhoz képest az elmúlt tizenöt évben sokat fejlődtünk, csakhogy ez az egységes piaci versenyben senkit nem fog érdekelni. Ott az érvényesül majd, hogy egy belga, svéd vagy finn kisvállalatnál természetes, hogy az ügyvezető legalább két-három idegen nyelven tárgyalóképes.

Siralmas, de tény: a magyarországi középiskolások az Eurostat szerint a 22. helyen állnak 23 jelenlegi és leendő EU-tag között a tanult nyelvek számát illetően. És a 23. helyezett Máltát is csak azért előzik meg, mert ott az angol nem számít idegen nyelvnek, azt mindenkinek kötelező az általános iskola első osztályától kezdve tanulnia.

Ezt az iskolai hátrányt jelen állás szerint a vállalkozóknak, menedzsereknek, cégeknek kell pótolniuk. Mert egy olyan korban, amikor az élesedő verseny miatt a kkv-k egyre inkább csak akkor tudnak talpon maradni, ha beszállítóként rákapcsolódnak egy nagyvállalatra, vagy együttműködnek, hálózatokat, klasztereket alkotnak, akkor a nyelvtudás magyarországi hiánya sok esetben döntő tényezőnek bizonyulhat.

Nem azért fog tehát sok magyar kkv csődbe menni május után, mert az EU tönkreteszi. (Csak zárójelben: a csődök egyébként nagyon is szükségesek a gazdaság megújulásához, egészséges fejlődéséhez.) Hanem azért, mert versenyképtelen, és az EU-belépés csak előbbre hozza az elkerülhetetlen bukást. Aligha lesz tartható hosszú távon, hogy idehaza 600 ezer vállalkozás működik, miközben a nem sokkal kisebb népességű Ausztriában 250-300 ezerről tudnak.

A verseny erősödését nem a csatlakozás hozza, hanem a gazdasági és műszaki fejlődés, a globalizáció. Miért is jelentene több konkurenst a belépés, ha már 2001 óta teljes az iparcikkek szabadkereskedelme hazánk és az unió között? A külkereskedelmi forgalomba nem kerülő (non-tradeable) termékek és szolgáltatások pedig mindenképpen azok maradnak, ha belépünk, ha nem. Közép- és hosszú távon valóban szűkül utóbbiak köre, de az már megint a technológiai fejlődés és a globalizáció következménye, nem az EU-csatlakozásé.

Az EU sokkal inkább szabályokat hoz, ha már azt keressük, mivel keseríti meg a vállalkozók életét. Tényleg komoly gondot jelent egy garázsbolt tulajdonosának, hogy miként nyisson második bejáratot a HACCP-előírások teljesítése érdekében, hogyan álljon át extra minőségű tej előállítására az a tehéntenyésztő, akinek nincs tőkéje a gépvásárláshoz, hogyan gazdálkodja ki a második sofőr alkalmazását az a fuvarozó, aki a taxaméter beszerelése után többé nem tudja egyetlen vezetővel elküldeni a kamiont Sopronból Záhonyig retúr. De csak halkan jegyzem meg, hogy az egységes piac szempontjából ezzel voltaképpen csak tisztességtelen előnyök megszűnéséről van szó.

A tisztességes előny pedig megmarad: vagyis a magyar vállalkozói szféra találékonysága, szakmai tudása és a termelékenységéhez képest alacsony bérszínvonala. És hozzájön egy csomó olyan lehetőség, amit az EU-belépés teremt meg: az eddiginél szélesebb körben hozzáférhető pályázati forrás, az egységes piacra termelés megannyi méretgazdaságossági előnye, a kialakítható partneri kapcsolatok megsokszorozódása stb. A humán tőkére alapozott vállalkozásoknak nem kell átmenniük a szürkegazdaságba a talpon maradás érdekében a csatlakozás után. Valóban adott a lehetőség (amint ezt az elmúlt évek talán legjobban sikerült reklámszlogenje hirdeti). Csak fel kell ismerni, meg kell ismerni. Ehhez (is) kell a nyelvtudás.