Jutalomjátékosok

Medgyessy Péter évértékelő beszédét szinte egyöntetű heherészéssel fogadta a publicisztika, különösen mulatságosnak/vérfagyasztónak minősítve a három politikai-közjogi ötletet. A tréfásabb szakírók egyenest az orátori képességei okán amúgy sem sokra tartott miniszterelnök radikális formahanyatlásáról elmélkedtek. Ehhez képest a közvélemény jó közepes osztályzattal honorálta a kormányfői teljesítményt. A zöm egyáltalán nem vélte butaságnak a közös európai parlamenti listára vonatkozó felvetést sem, a közvetlen államfőválasztással és a parlamenti létszámcsökkentéssel kapcsolatban pedig általános lelkesedés bontakozott ki. (Azok is többségben voltak, akiket a szónoklat meggyőzött arról, hogy a kormány kézben tartja a gazdasági folyamatokat.)

Vagyis: nem biztos, hogy a véleményalkotók képesek véleményformálásra is. Más olvasatban: ha egy politikus mondani szeretne valamit, nem az "elit", inkább a többség várható reakcióival kell számolnia. Jól tudta ezt Orbán Viktor - igaz, a 2002-es választási eredmények tükrében nem eléggé -, és tisztában van vele Medgyessy Péter.

Innen nézvést - legalább részben - jól beszélt a miniszterelnök. Ez idő szerint a politika iránt érdeklődők tábora arról társalog, amiről a kormányfő akarta, noha fikarcnyi tétje sincs az egésznek. Természetesen semmi sem lesz a kezdeményezésekből, és ez a kezdeményező számára sem titok. Addig azonban, amíg a dolgok a helyükre kerülnek, mindenki eljátszhatja a maga szerepét: a kormány és az MSZP a nemzeti megbékélés motorjáét, az SZDSZ az önálló liberális alternatíva megtestesítőjéét, az MDF a "szalonképes" jobboldalét, a Fidesz... A Fidesz meg igyekszik elhitetni, hogy jobban ismeri az összefogás módozatait, mint ellenfele.

Megannyi jutalomjáték. (GA)