Kettős európai mérce?
Az ember csak kapkodja a fejét, és aligha tudja eldönteni, hogy május 1-jétől immár az Európai Unió polgáraként vállalhat-e munkát a jelenlegi tagállamokban, vagy sem. Teljes a káosz és a feledékenység. Egyik nap ezt halljuk, a másik nap azt. Mindinkább dúl a szigor, nő a félelem, a lelkekben új vasfüggönyök szövődnek. Mintha Európa nem is egyesülne újra...
Hogy ki mi szépet mondott akkor, amikor a bővülés távlata felmerült, vagy a csatlakozási tárgyalások lezárásának történelmi, emelkedett pillanatában, azután Athénban, a csatlakozási szerződés aláírásakor, ugyan ki emlékszik már arra. Legfeljebb a csatlakozók akkurátus politikusai s főként az EU-ban munkát vállalni tervezők. Az elmúlt napokban valósággal áradtak a hírek arról, hogy a közösség jelenlegi tagállamai milyen újabb és újabb intézkedéseket terveznek, s milyen még életbe sem lépett "kedvezményeket" vonnak vissza a bővítés utáni munkaerő-áramlás, vagy inkább "a határaikon átözönlő" álláskeresők ügyében. Mintha kettős lenne a mérce odaát: miközben azt sürgetik, hogy a belépők ugyan már árulják el, milyen kereteket szabnak az EU-polgárok náluk történő munkavállalására, addig késnek végérvényesen kimondani, hogy mire számíthatnak a csatlakozók álláskeresői. Ausztria és Németország a legszigorúbb, ám ők az első perctől nem árulnak zsákbamacskát. A többiek közül Írország a legkevésbé feledékeny: Bertie Ahern miniszterelnök a minap megerősítette, kitartanak a mellett, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a csatlakozók polgárainak. Feledve szép ígéreteit, Hollandia ellenben duplázott bekeményítésben, s példáját követhetik a többiek. Legfeljebb még talán Nagy-Britannia nem... Vagy igen? (KoM)
