Mások számára is példaértékű a brazil kitörés

Az amerikai jobboldal 2002 januárjában megrettenve figyelte a brazil baloldali forradalmat. A külföldi befektetők pánikba estek, attól féltek, hogy az ország nem tudja tovább görgetni a külföldi adósságát. Az IMF azonban az adott helyzetben jó munkát végzett, mert áthidaló hiteleket folyósított, miközben politikai támogatást nyújtott Lula számára a választások után. Az új elnök cserébe ortodox makrogazdasági politikához folyamodott, és korlátozta a költségvetési hiányt, amivel megtörte a pánik terjedését. A prognózisok szerint az ország gazdasági növekedése 2004-ben 4 százalék lesz. A fordulat mögött azonban több van, mint a piaci eufória és a pánik váltakozása. A brazil változásért az érdem ugyanis nem Lulát, hanem az elődjét, Fernando Henrique Cardosót illeti, aki 1992 és 2000 között állt az ország élén, s akinek a javára négy fontos vívmány írható.

Először is, az ő hivatali ideje alatt Brazília szilárdan elkötelezte magát az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, mégpedig nemcsak a politikai választások értelmében, hanem a sokáig diszkriminált afrobrazíliaiak és az indián őslakosság számára szolgáltatott gazdasági igazság tekintetében is. Mint Latin-Amerika legnagyobb része, Brazília is a hódítás és a rabszolgaság tégelyében alakult ki, ahol az afrikai rabszolgák leszármazottainak és a bennszülötteknek még a XX. században sem adatott sok esély a gazdasági és társadalmi rendben. Ez most gyorsan változik. A közoktatás egyetemlegesen elérhető, azok számára is, akiknek a múltban súlyos diszkriminációval kellett szembenézniük. Figyelemre méltó módon még az Amazonas őslakossága is messzemenő jogi védelmet nyert az ősi területein.

Másodszorra, Brazília végre magáévá tette a gazdaságról felhalmozott globális ismereteket. A XX. század nagyobbik hányadában az ország elitje azt gondolta, hogy jól el lehet lenni a meglévő természetes erőforrásokkal: a szarvasmarhatelepekkel, a kávéültetvényekkel, a gyümölcslevekkel, a szójaültetvényekkel. Ma már tudják, hogy a teljes körű középiskolai képzésre és a kiterjedő felsőoktatásra is szükség van. Cardoso reformjai nyomán a középiskolai képzésben való részvétel aránya az 1990-es 15 százalékról az évtized végéig 71 százalékra emelkedett. Hasonlóképpen fontos, hogy az ország egyetemeinek látogatottsága, illetve az ott folyó oktatás színvonala egyaránt jelentős fejlődést mutat. Korábban Brazíliában - csakúgy, mint Latin-Amerika nagy részében - az állam évtizedekig nem támogatta a kutatást és fejlesztést, holott Kelet-Ázsiában már jó ideje hatalmas összegeket fordítottak ilyen célokra. Cardoso kiváló szakemberek sorát állította a tudománnyal és technológiával foglalkozó minisztérium élére, miközben a kormány egyre nagyobb összegeket költött kutatásra és fejlesztésre. Ennek folytán az ország már nemcsak a narancslével büszkélkedhet, hanem például a saját gyártású repülőgépeivel, amelyek a regionális légi közlekedést az európai és észak-amerikai gyártmányokkal versenyezve látják el.

Harmadszorra, Brazília kibújik a gazdasági védőburokból, s fellép a világpiaci versenyben, ahelyett, hogy a belső piacát védené. Az erős protekcionizmus miatt korábban az ország export/GNP hányadosa a világon az egyik legalacsonyabb volt, az arány azonban az 1990-ben kimutatott 8 százalékról 2001-ig 13 százalékra növekedett, annak jeleként, hogy Brazília a világpiacon is mozgásteret keres. Lula maga sokat utazik, annak biztos jeleként, hogy az ország gazdasági orientációja egyre inkább nemzetközivé válik.

Negyedszerre, az ország egyre jobban figyel lakosságának egészségére és termelékenységére. Cardoso idején például a kormány hatékony választ adott az AIDS-járványra, gyógyszerjuttatással, tanácsadással, tesztekkel. A gyermekhalandósági mutató is javult, 1990-ben 1000 kisgyermek közül 60 halt meg, 2001-ben már csak 36, ugyanezen időszak alatt pedig csökkent a termékenységi ráta, mégpedig az egy nőre számított 2,7-es átlagról 2,2-re. Mivel több gyermek éri meg a felnőttkort, a szegény szülők is kevesebb gyermeket vállalnak, akiknek a gyógyellátására és képzésére viszont többet tudnak fordítani. Mivel a népszaporulat-nyomás csökken, emiatt az ország több pénzt tud fordítani a hosszú távú gazdaságfejlesztésre.

A brazil gazdasági fordulatnak óriási, kedvező hatása lehet a szomszédokra, főleg a vergődő gazdaságú andokbeli államokra. Brazília előtt azonban még óriási feladatok állnak, ezek megoldása során Lulának az elődje által épített alapokon kell állnia. Konszolidálni szükséges a makrogazdasági stabilitást, a költségvetési hiányt végképp ellenőrzés alá kell vonni. Meg kell erősíteni az egyetemleges oktatásra, az egészségügyi ellátásra, a nyitott és tudás alapú gazdaságra vonatkozóan eddig kialakított konszenzust. A kormánynak egyúttal nagyobb figyelmet szükséges szentelnie a környezet menedzselésére, főleg a törékeny és kritikus Amazonas-térségben. Ha pedig Brazília nagyobb regionális szerepet szeretne játszani, akkor fokozottabban együtt kell működnie a szomszédaival a nagy infrastrukturális projektek végrehajtásában és a piacok megnyitásában. Mindezek óriási kihívások, az ország azonban szemlátomást olyan helyzetben van, hogy meg tudjon felelni nekik.