A harmadik pillér

"Sok minden múlik azon, hogy a tagországok kormányai mennyire ijedtek meg" - jegyezte meg az EU nagyköveti tanács egyik tagja annak kapcsán, hogy a terrorizmus elleni harc, és a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra vonása hirtelen ismét a figyelem előterébe került. A kérdés témája lesz a belügyminiszterek pénteki rendkívüli ülésének, a külügyminiszterek hétfői találkozójának, és persze a csütörtök-pénteki EU-csúcsnak. Olyannyira, hogy a dossziéért felelős bizottsági tag már a pénteki belügyminiszteri ülésre újabb csomagtervet javasol.

Az effajta nekirugaszkodások sokszor gunyoros megjegyzéseket váltanak ki azokból, akik emlékeznek még a 2001. szeptember 11. utáni EU-csúcson elfogadott terrorizmusellenes akciótervre, meg az ebből útjára indított ilyen-olyan jogszabálytervezetekre, meg fogadkozásokra. Igen, került már az asztalra tervezet terrorizmusellenes kerettörvényről, újabb pénzmosás elleni irányelvről, egységes európai elfogatóparancsról, vagy éppen a bizonyítékok átadásáról. Egyiket sem sikerült még maradéktalanul ratifikáltatni és valamennyi tagállamban bevezetett törvénnyé tenni - van amelyikről még a megállapodás is várat magára.

Mi több: amikor afelől faggatja az ember a bizottság illetékeseit, hogy az egyes tagországokban hol is tart a dolog - kitérő a válasz. És nem titoktartásból, hanem mert sokszor maguk sem tudják pontosan. "Van, amelyik ország lejelenti a vonatkozó jogalkotást, van, amelyik esetlegesen, megint más csak hiányos, nem értelmezhető dokumentációval" - jegyezte meg erről a bizottság egyik szóvivője.

Mindennek hátterében pedig az áll, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés nagy része ma még a tagországok kormányai közötti egyeztetések féltve őrzött privilégiuma. Amibe a nemzetek feletti brüsszeli testületeknek formális beleszólásuk (kezdeményezési és ellenőrzési joguk) csak részterületeken van. Ez a híres "harmadik pillére" az EU építményének. Amelynél az 1999-ben hatályba lépett amszterdami szerződés ugyan kilátásba helyezte egyes elemek "első pillérbe" utalását - kiterjesztve rájuk is az EU-intézmények hatáskörét -, de ez például a szervezett bűnözést és a terrorizmust érintő területeket alig foglalja magában.

Ugyanezért (is) akadozik a hosszas huzavona után életre hívott hágai bűnüldözői információs központ - a Europol - mandátumának erősítése, és maradt érdemi visszhang nélkül a belga kormányfő azon felvetése, hogy hozzanak létre EU-szintű hírszerző ügynökséget. Ez utóbbi helyett most pénteken maga Antonio Vittorini bel- igazságügyi EU-biztos is inkább a nemzeti titkosszolgálatok szorosabb együttműködését fogja majd szorgalmazni.

Vajon nem azoknak van-e igazuk, akik éppen mindezek felemlegetésével is szoktak nagyot legyinteni az Európai Unió, az EU-intézmények hallatán?

Igen, és nem. Erre is igaz, hogy tendenciájában kell látni a dolgokat. Például abban, hogy a hajdani közös piac első évtizedeiben fel sem merült a bel- és igazságügyi együttműködés bármilyen fokú intézményesítése. De még a kilencvenes évek elején is: a brit kormány évekig azért blokkolta a Europol működési mandátumát, mert biztosítékokat akart, hogy közösségi intézmények (bizottság, parlament, bíróság) ezt követően sem bírhatnak érdemi beleszólással a bel- és igazságügyi témákba. Lám, a határokat átjárhatóvá tevő schengeni egyezményt is kezdetben az akkori EK keretein kívül kötötte néhány "szorosabb együttműködésre" vágyó tagállam.

Innen indulva 1997-ben Amszterdamban már "Schengennek" az EU-alapokmányok közé való beemeléséről döntöttek, s arról hogy ötéves átfutással kilátásba helyezték a határvédelem, a vízumpolitika és a menekültügyek "közösségiesítését". Mostanra pedig komolyan felmerült az említett EU-szintű elfogatóparancs, a közös pénzmosási törvény, a bizonyítékátadás, vagy a Europol-mandátum bővítése. El odáig, hogy a bizottság elnöke már egy terrorizmusellenes EU-főmegbízotti poszt létrehozását is felvethette. Csupa olyasmi, amely még tíz évvel ezelőtt is teljesen eretnek gondolat lett volna. S ami arra utal, hogy mégis csak van fejlődés.

Ezért is hát, hogy ha valahol nem várt hatása lehet a terrorizmus fenyegetésének, akkor az éppen a harmadik pillér. Keresetlenül is újabb terepet kínálva az integráció továbbépítéséhez. A romboló szándékok ellenére - igazából éppen azok miatt is.



kiemelés



A bel- és igazságügyi együttműködés nagy része ma még a tagországok kormányai közötti egyeztetések féltve őrzött privilégiuma.