A helyes sorrend

Ha a külföldiek választanák meg Szlovákia miniszterelnökét, Mikulás Dzurinda élete végéig vezethetné az országot ? írta tavaly novemberben a The Economist. S valóban: északi szomszédunk lassan Közép-Európa mintaállamává növi ki magát, s szinte naponta érkeznek hírek az odaérkező újabb és újabb befektetésekről. A legfrissebb tudósítás szerint - a Volkswagen és a PSA Peugeot-Citroën után - a Hyundai is Szlovákiába telepíti saját, 1,3 milliárd dolláros üzemét.

A szlovák vezetés gazdaságpolitikai fordulata osztatlan elismerést vált ki a külföldi elemzőkből. Az adórendszer radikális egyszerűsítése, a munkaerő-piaci kötöttségek lazítása, a nyugdíjrendszer, az egészségügy reformja, az infrastruktúra fejlesztése, a leszámolás a gondoskodó állam mítoszával kezd kézzelfogható eredményeket hozni az ország megítélésében és teljesítményében is. A költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya csökkenni kezdett, januárban a külkereskedelmi mérleg aktívumot mutatott (köszönhetően az autó- és gépipar szárnyaló exportjának), s a jegybanknak immár a beömlő tőke okoz gondot a korona erősödése miatt. Sokan már az ír csoda megismétlődéséről beszélnek, s ha Dzurindán múlna, ez minden bizonnyal be is következik.

Csakhogy a kormányfőt Szlovákiában sem a külföldiek választják, s a miniszterelnök népszerűsége romokban hever. A reformok ugyanis rövid távon fájdalmas megszorításokkal járnak, s ennek megtapasztalásához még csak nem is kell Kelet-Szlovákia forrongó romatelepeire ellátogatni. A szlovákiai polgár egyelőre azt érzékeli, hogy munkahelyének - már ha éppen volt neki - biztonsága veszélybe került, az állami segélyek elapadnak, az árak emelkednek, és az egészségügyi ellátásért is többet kell fizetni. S nem vitás, az egyes embernek kevés vigaszt jelent annak a reménye, hogy egyszer majd minden jóra fordul.

Meglehet, Dzurinda belebukik majd merész kísérletébe, és a babérokat más aratja majd le helyette. A szlovák miniszterelnök példája azonban másoknak is tanulsággal szolgálhat arra, hogy a felelős kormányzás nem áldozza be néhány hónapos népszerűségért az ország hosszú távú sikerét. Mert bár triviálisnak tűnik, de nem árt elismételni: csak azt lehet szétosztani, amit előtte létrehoztunk. Fordítva nem megy.