Alkotmány határidőre

A madridi terrortámadás amellett, hogy megfordította a spanyol választások kimenetelét, a jelek szerint mintegy mellékesen az uniós alkotmány ügyét is sínre tette. Miután a leendő spanyol külügyminiszter kijelentette, hogy nem szükséges a nizzai szerződésben kikötött szavazási pozíciók fenntartása, az alkotmánytervezet másik nagy ellenlábasa, Lengyelország is enyhített álláspontján - éppen a terrortámadás utáni helyzetben szükségessé vált egységre hivatkozva. A hét végi uniós csúcson így a kompromisszumot illetően már konkrét határidő kitűzése is lehetségessé vált.

Hiába került azonban közelebb a politikai egyezség, célegyenesbe fordulásról még korántsem lehet beszélni. Az alkotmány népszavazás útján történő szentesítéséről szóló múlt heti lengyel bejelentéssel ugyanis már mintegy tucatnyira nőtt azoknak az országoknak a száma, amelyek jelezték, hogy referendumot írnak majd ki a kérdésről. Ez pedig rossz előjel, hiszen emlékezetes: a nizzai szerződésről mindössze egyetlen országban tartottak népszavazást, és az is éppen elég bonyodalmat okozott. Szinte elképzelhetetlen, hogy az uniós alkotmány minden referendumon átmenjen.

Ellentmondásos a csúcstalálkozónak a gazdasági reformok területén elért eredménye is. Érthető azoknak a szkepszise, akik szerint ha van valami, amiben Európa nem szenved hiányt, akkor az az olyan szakértői bizottságok, amelyből egyet most a reformok felgyorsítására is létrehoztak. Az elmaradás mértékét pedig jól jellemzi Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnöknek a csúcs előes-

téjén elhangzott - majd visszhang nélkül maradt - nyilatkozata , amely szerint a lisszaboni versenyképességi célok 2010-es határidejét egyes területeken 2012-re kellene kitolni. (BÁ)