Brüsszeli bizottság: utánam, fiúk!

A megjegyzés annak kapcsán hangzott el, hogy Loyola de Palacio közlekedési biztos a múlt héten bemutatta a testület frissiben elfogadott 3. vasúti csomagját is, amely immár a kontinenst lassanként behálózó nemzetközi szolgáltatók számára készül 2010-től egységes európai szabályozást bevezetni. Nem kisebb elvárást támasztva, mint hogy addigra ez a piac is teljesen liberalizálttá váljon a tagállamok között, a mozdonyvezetőknek legyen harmonizált jogosítványuk, a szolgáltatást végző társaságok pedig - a légicégekhez hasonlóan - kötelezhetőek legyenek kártérítés fizetésére, ha az adott időt túllépve késik a vonat (szélsőséges esetben még ingyenes éjszakai szállást is biztosítva).

Nagy fanyalgás fogadta ezeket az ötleteket. A konkrét példánál maradva: az érintett szolgáltatók európai ernyőszervezete (a CER) a csomag elfogadása előtt egymás után bocsátotta ki nyilatkozatait, panaszkodva az így rájuk kerülő pluszterhekre, és kikérve magának a brüsszeli beavatkozást. Aztán a csomag mégis átment a bizottsági vitán, de a szakma láthatóan továbbra sem hajlandó beletörődni a helyzetbe: a CER most brüsszeli újságíróknak szervez impozáns sajtóvacsorát, ahol etetéssel egybekötve élőben lehet majd meghallgatni a nagy európai vasúti társaságok vezetőinek kifakadásait. Lobbizás profi módon?

Mindez persze érthető: akinek a zsebébe kell nyúlnia, az mindaddig tiltakozik, amíg van esély. De fanyalgott a sajtó is, amely viszont azt emlegette fel - már rögtön a sajtóértekezleten -, hogy de hiszen az első (vasúti) EU-csomagot sem vezették még be maradéktalanul, a másodiknál pedig még az elfogadás sem zárult le teljesen. Van értelme máris előállni egy harmadikkal? És hát voltaképpen ebből ered a zászlós hasonlat is.

A dolog innentől kezd tágabb összefüggésben is érdekes lenni a közeli taggá válás fényében immár nekünk is. Valóban: mennyiben megalapozottak azok a (brit földön például teljesen elterjedt) vélekedések, amelyek szerint a brüsszeli Európai Bizottság voltaképpen egy öncélú, élettől elidegenedett szervezet, ahol senki által nem választott bürokraták a maguk nünükéit követve azzal próbálják meg boldogítani európai polgártársaikat, hogy mindenféle megváltó (és méregdrága) ötleteket dolgoznak ki íróasztalok mellett, amit aztán megpróbálnak rátukmálni a valós életre és annak ártatlan szereplőire? A megfogalmazás szándékosan karikíroz, bár aki rendszeresen olvas brit lapokat, az tudja, hogy alig marad el az ott sokszor mindennapos tálalástól (éppenséggel akad ott még ennél vitriolosabb is).

Nos, alighanem azoknak van igazuk, akik úgy gondolják, hogy miként az élen szaladó zászlósra is szükség lehet, úgy egy olyan intézményt sem árt fenntartani, amelynek nincs más dolga, mint a partikuláris érdekektől elszakadva részint a folyton fejlődő helyzetet figyelje, elemezze, részint a kialakuló állapotokra válaszul már akkor tegyen az asztalra előreszaladó ötleteket, amikor a hétköznapok még látszólag ettől messzebb vannak. Voltaképpen az egész Európai Bizottságot erre találták ki - nem pedig arra, miként némelyek tévesen gondolják, hogy Európa kormánya legyen -, hogy ugyanis legyen egy olyan, nemzetek feletti hatóság is, amely eleve európai horizonton figyel, gondolkodik és javasol.

Még mindig a konkrét példánál maradva: a három vasúti csomag látszólag tényleg túl gyorsan követte egymást. De azt, hogy élettől elrugaszkodottak volnának, aligha lehetne mondani. Ahogy Loyola de Palacio emlékeztetett sajtóértekezletén: a szupergyors francia TGV már ma is úgy köti öszsze Párizst Barcelonával, hogy közben egyaránt megáll francia és spanyol városokban. Azaz adott a lehetőség, hogy egy francia szolgáltató két spanyol város között szállítson ott felszálló utasokat - és az ilyen gyorsvasutak hálózata napról napra bővül. Európai léptékűvé válik a szolgáltatás, miközben nincs a feje fölött európai léptékű szabályozás. Kell, hogy valaki ezt is szem előtt tartsa. S mellesleg nem is holnapról volna szó: a határidő több mint fél évtizedes átmenetet biztosít.

Igen, lehet, hogy a bizottság néha a magányos zászlós szerepét játssza. De attól még nem biztos, hogy rossz irányba fut, még kevésbé, hogy rossz szándékkal. Sok esetben nem árthat minimum szemmel tartani őt. Futunk még mi is utána?