EU-kitolás, vagy túlzott érzékenység?

Hamarosan három éve már, hogy a sajtónyilvánosság előtt megszületett a csatlakozási tárgyalásokon a megállapodás a személyek szabad áramlása című fejezetről, így a munkavállalási feltételek az unió bővülése utáni alakulásáról. Mellesleg Magyarország zárta le először ezt a fejezetet, méghozzá olyan formulákat hozva a végső egyezséghez, ami kezdetben az uniós oldalt is alaposan meglepte, majd amit utóbb minden további jelölt esetében is átemeltek a végső csomagba. És ez a csomag már akkor nyilvánvalóvá tette, hogy a tagállamok öt éven át minden további nélkül, de kellő indoklással akár hét évig is mentesülhetnek az EU-konform szabad munkavállalási rezsim alkalmazásától a csatlakozók esetében. Aki tehát meglepődik, az vagy emlékezetkihagyásban szenved, vagy annak idején nem szentelt figyelmet annak, miként folytak a tárgyalások.

Nyilván ez utóbbival függ össze az is, hogy ma egy szó sem hangzik el arról, a munkaerőalku idején a magyar fél nemcsak engedett, hanem kapott is valamit. Nem volt ugyanis véletlen, hogy a munkaerő-fejezetet együtt zárták le a tőke szabad áramlása fejezettel, ahol viszont a külföldiek földvásárlására Magyarország hét év mentességet kért és kapott az acquis alkalmazása alól. (Időközben ez vált meghosszabbíthatóvá akár 10 évre is.) Bár a csatlakozási tárgyalások történetében mindig ügyeltek az árukapcsolás látszatának kerülésére, ennél azonban annyira nyilvánvaló volt az ellentételezés, hogy még az előzetes egyeztetések szintjén is egymás függvényében alakult a két témakör sorsa.

Akkoriban a magyarországi értelmezés nem is késlekedett utalni arra, hogy itt most mindkét fél engedett: az EU módot kapott arra, hogy a bővítés utáni első években még ne tegyék az újaknak lehetővé a szabad munkavállalást, cserébe Magyarországnak lehetősége nyílt a földvásárlás tilalmának fenntartására. Ma azonban ez utóbbira valahogy senki sem emlékszik. Csak arra, hogy már megint kitolnak velünk, már a szabad munkavállalást is meg akarják tagadni tőlünk.

Mellesleg itt lép be a másik tévedés, ugyanis nem általános korlátozásról van szó. Nem azt mondta ki a csatlakozási szerződés, hogy a taggá válás után hét éven át minden tagország bezárkózik a keleti munkavállalók elől, hanem csak azt, hogy 2+3+2 éven át elvi lehetőség van az EU-konform teljes liberalizálás halasztására. Ami nem valami új korlátozás, hanem csak annyi, hogy ezen a ponton egy ideig még megőrizhető az eddigi nemzeti szabályozás. Ez utóbbi viszont igenis megenged keletiek számára is munkavállalást. Részint korábbról megkötött kétoldalú kvótamegállapodás alapján, részint az ettől függetlenül is mindenütt lehetséges egyéni munkavállalási engedély szerint. Ausztriában 11 ezer, Németországban 12 ezer magyar dolgozik jelenleg is ilyen engedéllyel, amit a csatlakozás után már nemcsak a budapesti nagykövetségen, hanem az érintett országok munkaügyi hivatalánál is kérvényezni lehet. (Tagállamként az a preferencia is sorompóba lép majd, ami automatikusan előbbre soroltatja a magyar kérelmezőt a nem EU-tagbelihez képest.) Végül itt tegyük még hozzá, hogy Németországgal például kétezer főre szól az egyszerűsített engedélyezést lehetővé tevő kvótamegállapodás, amit egyelőre - ki se használunk?

Persze politikailag nem elegáns, hogy miután 5-6 tagország egy évvel korábban nagy hangon még arról beszélt, a teljes liberalizálást fogja majd alkalmazni, most inkább a csatlakozási szerződésben biztosított halasztással akar élni. Vagy legalábbis feltételeket szab. Ez persze minimum udvariatlanság, ami mellett nyilván nem kell elmenni szó nélkül. Még ha ebben is vannak érthető mozzanatok: például az, hogy ha valamely ország környezetében minden más szomszéd marad a korlátozást lehetővé tevő nemzeti talajon, akkor egy idő után fellép az "eltérített munkaerőktől" való félelem. (De ez sem új dolog: annak idején Prága is a Németország helyett netán Csehország felé forduló lengyelektől tartva íratta be a csatlakozási szerződésbe az alkalmi védzáradék lehetőségét az új tagországok között is.)

Azaz ha van is miért morogni, azért túlzásokba sem célszerű esni. Attól még nem oldódik meg semmi, cserébe rossz hangulatot gerjesztve vagyunk igazságtalanok. Ami már-már önkitolás.