Fair play vagy kétperces kiállítás

Bővülő lehetőségek a munkavállalás és a képzés terén - így összegezhető a GfK legújabb felmérése arról, mit várnak a tagjelölt országok polgárai az uniós csatlakozástól. Nem tudom, a jelenlegi tagállamokban hányan ismerik az említett közvélemény-kutatást, de mindenesetre elgondolkodtató az elvárásoknak és a valóságnak ez az éles különbsége.

Az EU-országokban való munkavégzés javuló lehetőségeire a magyarok 62 százaléka számít, és rosszabbodást csak 6 százalék prognosztizál. Kimagasló a legfiatalabbak, a 18-29 évesek optimizmusát jelző 75 százalékos mutató. A magasabb iskolai végzettségűek és a nagyobb jövedelmű háztartásban élők körében az átlagot meghaladja azok aránya, akik a külföldi munkavállalási lehetőséget kedvezőbben látják a közeljövőben. Amíg az egy főre jutó vásárlóerő Magyarországon, de Csehországban is a 15 tagú EU átlagának a fele, a többi tagjelölt országban pedig még kevesebb, addig érthető az emberek vágya a munka és a jövedelmek igazságosabb elosztására.

A jelenlegi uniós tagországok egy részében elhatározott kapuzárás mozgatórugói természetesen politikai természetűek. Az unióban sem gondolhatják komolyan, hogy tömeges munkaerő-vándorlás következik be május elseje után. Különösképpen akkor, amikor ma Magyarországon még a jelenlegi országhatáron belül sem tömeges a munka céljából történő áttelepülés. Ismerem azokat a majdnem tíz év óta folyó kutatásokat, amelyek a magyar lakosságot illetően mindig is elenyésző kisebbséget számszerűsítettek a "nyugati munkavállalást" tervezők körére. Ez a csoport folyamatosan egy-két százalékát jelentette a megkérdezetteknek.

Görögország, Spanyolország és Portugália nyolcvanas években bekövetkezett csatlakozása idején hasonló mértékű figyelmeztető jelzéseket lőttek fel a legfejlettebb európai országokból. Egy angol intézet felmérése szerint akkor évente mintegy tízezer görög és nyolcezer portugál költözött más tagországba; ugyanakkor jelentős számú spanyol költözött haza, fellendítve ezzel a hazai gazdaságot.

Egy a brüsszeli bizottság számára készülő jelentésben a Német Gazdasági Kutatóintézet viszonylag visszafogott prognózist állított fel. Előrejelzésük szerint az adminisztratív szankciók feloldását követően negyedmillió, hosszú távon pedig megközelítőleg 3,8 millió ember kereshet munkát és megélhetést más uniós államban. Csak összehasonlításképpen: ez az EU jelenlegi lélekszámának egy százaléka, miközben a leginkább kvalifikált és a legalacsonyabban pozicionált munkakörökben munkaerőhiány van a tizenötök mostani munkaerőpiacán.

Kíváncsian várom, hogy a nagy nyugat-európai munkaadók, amelyek demográfiai és egyéb okokból a szakképzett munkaerő hiányával küszködnek, hogyan reagálnak közép- és hosszú távon a foglalkoztatás politikai korlátozására. A határok mentén pedig a kis- és középvállalkozások egy része lehet a munkaerő előtt bezárt kapuk kárvallottja.

Ha valaha is létezett egy olyan verzió, miszerint Európa belső és egységes piacának az Egyesült Államok valódi versenytársává kell válnia, akkor ez nem a helyes út. Lehet, hogy Észak-Amerikában nincsenek olyan markáns fejlettségi különbségek, mint kontinensünkön, de a munkaerő szabad vándorlását sem akadályozza semmilyen adminisztratív korlát.

Nekünk a többi játékost tisztelve, de tőlük nem félve kell pályára lépnünk. Éppen ezért üdvözlöm a kormány közelmúltbeli döntését a munkavállalás viszonossági elvéről. Egy sportágban azonos felszereléssel, ugyanazokkal a szabályokkal játszunk. A meccs elejét senki sem kezdi kétperces kiállítással.