Mi fontos igazán?

A múlt héten átfogó, a különböző területeken észlelt elmaradásokat felsoroló jelentést tett közzé a másfél hónap múlva csatlakozó országokról az Európai Parlament. Hazánkkal kapcsolatban a dokumentum többek között az agrárkifizetésekért felelős ügynökség létrehozását és az élelmiszer-ipari üzemek higiéniai feltételeinek javítását szorgalmazta, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ezek régóta szerepelnek az uniós kívánságlistán. "Mellesleg" a közös EP-lista ötletét is helytelenítette az Elmar Brok külügyi bizottsági elnök által felügyelt jelentés, amely ily módon legalább Budapesten ki tudott váltani bizonyos politikai viharokat.

Összességében azonban jól látható, hogy amióta a tízek EU-tagsága ténykérdéssé vált, igencsak leértékelődtek a mostanihoz hasonló uniós értékelések. Korábban egy-egy parlamenti vagy bizottsági jelentés előtt a sajtó izgatottan próbálta kifürkészni azok várható tartalmát, és valóban nagyon komoly tétje volt a dorgálásoknak vagy éppen a dicséreteknek. Most már azonban nem elsősorban erre figyelnek az új tagok diplomatái, hanem arra, hogy - immár a döntéshozatali mechanizmusok résztvevőjeként - mennyire tudnak beleszólni a konkrét szabályozási, jogszabály-alkotási kérdésekbe, mennyire jól tudják "bejátszani" a csatlakozási szerződésben körülhatárolt pályát. Ebből a szempontból persze nem elhanyagolható a strasbourgi testület értékelése, ám nem az a fő kérdés, mennyire szimpatizál egyik vagy másik uniós testület a tagországok valamelyikével, hanem hogy egy ország (illetve ágazat, régió) mennyire tud érvényt szerezni érdekeinek. Ez pedig alapvetően a gazdasági teljesítményen, a lobbizás sikerességén és a pályázati rendszerek megértésén múlik. (TG)