Miért fontos az államkassza?

n Jogos a kérdés: a 5,8 százalékos, vagy a 4,6 százalékosra tervezett GDP-arányos deficitmutató alapján kell megítélni a költségvetés idei pályáját. Az egyik a korábban használt kimutatás szerinti állást tükrözi, a másikat pedig az unió felé kell prezentálnunk. A kétfajta egyenleg eltérésének levezetéséből kitűnik, hogy főleg eredményszemléletű korrekciók csökkentik az uniós hiányt 4,6 százalékra a pénzforgalmi deficithez képest. Aki nem szeretne túl sok energiát szentelni a kérdésnek, elégedjen meg annyival: az idén bekövetkező egy hónapos áfabevétel-csúszás döntő mértékben magyarázatot ad a két deficitszám eltérésére, vagyis a bevételi oldal a felelős azért, hogy az idén 5,8 százalékos pénzforgalmi egyenleg tartozik a 4,6 százalékos uniós hiányhoz, annak ellenére, hogy tavaly még 5,7 százalékos pénzforgalmi hiány mellé 5,9 százalékos uniós deficitet rendeltek.

Az áfabevételek csúszása csak egyetlen évben, az idén terheli nagymértékben a pénzforgalmat, jövő évtől az uniós kimutatáshoz jóval közelebb kerül a pénzforgalmi deficit is, mint ahogyan tavaly is mindössze a GDP 0,2 százalékának megfelelő eltérés volt a két mutató között. Jövőre - az áfahatás elmúltával - tehát csökken a pénzforgalmi hiány, a nélkül is, hogy valós fiskális korrekcióra lenne szükség. A kérdés azért fontos, mert ez határozza meg azt, képesek leszünk-e egészséges fiskussal megteremteni az euró bevezetésének feltételeit.

Megvan a veszélye annak, ha az uniós statisztika túlzott misztifikálása miatt a költségvetés elhibázott pályára áll. A hiány mérséklődése ugyanis akkor nevezhető egészségesnek, ha a lassuló állami kiadások okán csökken a deficit, miközben a jövedelemcentralizációs hányad is mérséklődik. Amennyiben azonban a kiadások lefaragása nem éri el az 1 százalékpont per év ütemet a GDP arányában, akkor a bevételi hányad is a jelenlegi szinten reked meg, vagyis a következő öt évben a jövedelemtulajdonosok legfeljebb egymás kárára változtathatnak adóterhelésükön. Ezért közös érdek az, hogy az államháztartás még most, az ERM II mechanizmusba lépés előtt átessen a fájdalmas lépéseken, és át tudja strukturálni önmagát.

Éppen ezért jelenleg az egyenlegnél is nagyobb figyelmet érdemelne a kiadási oldal megtartása. Az idén a központi költségvetés kiadásai 9,1 százalékkal haladják meg a tavalyit, szerény mértékben a nominális GDP bővülési üteme alatt. Legalábbis a szkeptikusok szerint jövőre sincs nagy esély arra, hogy szakítson a büdzsé az elmúlt évtized gyakorlatával, azzal, hogy a választásokat megelőző költségvetésben jelentős állami visszavonulást prezentáljon. Ez legfeljebb 2006-tól aktuális, amely már a választásokban népszerű adócsökkentési ígéretekkel is jobban összeegyeztethető lenne. A maastrichti deficitkritérium teljesítése ezért - legalábbis egy viszonylag kényelmes utat tekintve - a 2007-es költségvetésben aktuális, ami elméletileg akár 2009-es eurót is jelenthet. Elméletileg.

A vázolt pálya ugyanis legalább semleges külgazdasági környezetet feltételez. Elég csak arra gondolni, hogy hazánk elméletileg 2000-ben már érett volt az euró bevezetésére - legalábbis ami a költségvetési feltételeket illeti. Az uniós kimutatás szerinti deficitünk akkor a GDP 3 százalékát tette ki, és az államadósság szintje is 55,4 százalékon, a 60 százalékos küszöb alatt tanyázott. Tavaly azonban a kelet-európai csatlakozók közötti legrosszabb államadóssággal, valamint Csehország, Málta és Ciprus után a legkevésbé biztató egyenleggel válunk az unió tagjává.