Mozgalmas múlt az új orosz kormányfő mögött

A Vlagyimir Putyin által "a korrupció elleni küzdelem régi élharcosaként" jellemzett, 54 éves Mihail Fradkov eredetileg egy moszkvai műszaki főiskolán szerzett diplomát. Az ezt követő évben, 1973-ban nem a saját szakmájában helyezkedett el, hanem a Szovjetunió számára mind geopolitikai, mind kereskedelmi szempontból kulcsfontosságú Indiába került mint az ottani szovjet követség gazdasági tanácsosa. Jóval a váratlan miniszterelnöki jelölés előtt róla készült életrajzok szükségesnek találják megemlíteni, hogy ilyen fiatalon csak egy nagyon ígéretesnek induló KGB-karrier kezdetén kerülhetett valaki ilyen fontos beosztásba.

Az ezredesi rangfokozú Fradkov két évet szolgált Indiában, majd több szovjet külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. Megtanult angolul és spanyolul, 1981-ben pedig elvégezte a külkereskedelmi akadémiát. Három évvel később a Tyjazspromexport nevű külkereskedelmi vállalat szállítási osztályvezető-helyettese lett. Az 1990-es évek elején Oroszország állandó képviselője az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezménynél (GATT) és egyben a genfi orosz ENSZ-képviselet főtanácsosa.

Az új orosz miniszterelnök 1992 őszén került vissza Moszkvába, ahol a reformer hírében álló Pjotr Aven külkereskedelmi miniszter egyik helyettese lett. Azokban a hónapokban adták ki az orosz kisvállalatoknak az első külkereskedelmi engedélyeket, és ekkor kezdődött az ilyen joggal rendelkező állami nagyvállalatok privatizálása is, amely máig ható politikai csatározásokat indukált. Fradkov részt vett a szovjet olajkereskedelem 70 százalékát lebonyolító Szojuznyeftyeexport (a mai Nafta vállalat jogelődje), a Tyjazspromexport és még egy tucatnyi mamutcég magánkézbe adásában. Ezek közül például a Szojuznyeftyeexportot, amely egyedül Nyugaton egymilliárd dollárra becsült vagyonnal rendelkezett, nevetséges összegért, nem egészen 2000 rubelért magánosították egy zártkörű pályázaton. Ezen a cég vezérkara mellett a minisztériumot irányító tisztviselők vehettek részt. Akiknek - ki hinné? - első dolga volt, hogy a privatizált vállalatot mentesítsék az olajexportadó alól.

Később, 1995-ben, amikor Mihail Fradkov már a pénzügyminiszter első helyetteseként dolgozott, egy másik nagyszabású gazdasági visszaéléssel is kapcsolatba hozták a nevét. Minisztere mellett ugyanis ő írta alá a külkereskedelmi minisztérium vezetése számára kiutalt 4,9 milliárd rubeles támogatást, amelynek kétes ingatlanvásárlások és készpénzkiutalások után nagyrészt nyoma veszett. Moszkvai internetforrások már ekkor felhánytorgatták, hogy Fradkov pompás villája is ilyen pénzekből épült az orosz főváros elit negyedében, a Rubljovo-Uszpenszkojéban. A külkereskedelmi minisztériumi revizorok 120 millió rubel értékű tégla, cement és egyéb építőanyag sorsát kérték számon a pénzügyminiszter helyettesén, kicsinyeskedésükkel alaposan magukra haragítva a magas rangú közhivatalnokot. Az általa kétszer is átíratott jelentés azonban még legutolsó változatában sem kerülhetett a kormány elé. A dokumentumot ugyanis kiemelte a belügyminisztérium szervezett bűnözéssel foglalkozó osztálya. Onnan pedig az orosz főügyészségre került.

A külkereskedelmi minisztérium vezetői ekkor sürgősen viszszafizették a költségvetésbe a pénzügyi tárcától kapott juttatás még el nem költött részét. Ezzel ugyan már nem tudták megakadályozni az ügy jogi útra terelését, végül azonban megúszták, mert? mert belecsapott a villám az ügyészségi irattárba, ahol a terhelő dokumentumokat őrizték. Az egyetlen tanú, a minisztérium ellenőrző pénzügyi főosztályának vezetője, Alekszandr Kolcov pedig súlyos betegség következtében elhunyt.

1996 januárjától Mihail Fradkov mindenesetre igyekszik elkerülni a hangos botrányokat. Újabb munkatársai már igen körültekintő, pénzügyi kérdésekben roppant óvatos vezetőként jellemzik. A háttérben azonban változatlanul komoly érdekeltségei lehetnek, főleg az Alfa Csoporttal, ahová Fradkovnak a végrehajtó hatalomból távozni kényszerült minisztériumi kollégái többnyire átlépnek: 1994 óta a bank igazgatótanácsi elnöke Pjotr Aven is.

Maga Fradkov azonban a Jelcin-korszakban mindvégig megőrizte kormányzati pozícióit. Sőt, 1997 tavaszán ő lett a külkereskedelmi és külgazdasági tárca első embere. Ekkortól datálják az Alfa Csoport ugrásszerű, agreszszív előrenyomulását az olajpiacon. A cég már ebben az 1997-es évben 810 millió dolláros rekordösszegért megszerezte a Tyjumenyi Olajkombinát (TNK) 40 százalékos részvénycsomagját. Két évvel később, amikor az állam a maradék 50 százalék magánosítása mellett döntött, ezt is az Alfa Csoport egyik leányvállalata szerezte meg, mindössze 270 millió dollárért. Az ügy miatt az állami számvevőszék, majd a főügyészség is eljárást indított, de valahogy elült a dolog. Fradkov viszont 1997 nyarán a törvénytelen külkereskedelmi ügyleteket vizsgáló állami bizottság tagja, 1999 májusától, majd augusztus 19-étől - már Vlagyimir Putyin kormányában - kereskedelmi miniszter lett. Se szeri, se száma a bizottságoknak, amelyekbe az új miniszterelnök bizalmából beválasztották a tapasztalt közhivatalnokot. 2000 májusában kinevezték az orosz nemzetbiztonsági tanács titkárának helyettesévé, a következő évben pedig rábízták az adórendőrség irányítását. Utolsó tisztségét, Oroszország EU-képviseletét 2003. március 11-e óta látja el. A Fradkov jelölését döbbenettel és fogcsikorgató lelkesedéssel fogadó orosz politikai elit éppen azzal magyarázza a történteket, hogy a leendő kormányfő egy teljes évig nem volt Moszkvában, így nem szennyezhette be magát a Kremlben zajló politikai iszapbirkózásban.