Bővítgetünk, bővítgetünk

Afganisztán a NATO egyik elsőrangú prioritása - jelentette ki Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár az afganisztáni donorkonferencián Berlinben, amely időben éppen félútra esett Washington és Brüsszel, a legújabb NATO-bővítés hivatalos megünneplésének két színhelye közé. A főtitkár szerint "biztonságunk szorosan függ Afganisztán jövőjétől, az ország stabilitásától és biztonságától". Szavaival ugyan örök érvényű összefüggésrendszerre világított rá, de csak remélni lehet, hogy konkrétan nem gondolja komolyan, amit mondott. Már csak azért sem, mert a NATO - az alapokmány szerint - tagállamai biztonságát szavatolja, márpedig Afganisztán nem tagja az észak-atlanti szövetségnek, s egyhamar nem is lesz az.

A most felkent új tagok is egytől egyig európai országok; az újdonság velük kapcsolatban egyrészt az, hogy a baltiakkal három volt szovjet tagállam is van közöttük, s Románia és Bulgária révén tősgyökeres balkáni államok is bekerültek a szövetségbe. A következő bővítés tárgya a Nyugat-Balkán lehet: Albánia, Horvátország és Macedónia.

Ez a mostani bővítés annyiban volt kényes ügy, hogy fizikailag és érzelmileg is Moszkva tőszomszédságába hozta azt a szövetséget, amely eredetileg azért alakult, hogy a szovjet területszerző, terjeszkedő ambíciókat távol tartsa Nyugat-Európától. Amióta a "szovjettelenített" Oroszország kénytelen volt sok száz kilométerrel keletebbre visszavonulni, Moszkva érzékenyen reagál minden olyan fejleményre, amely volt érdekszférájának kitöltődéséről tanúskodik. S tulajdonképpen a NATO-t megjelenítő politikusoknak sem lenne szabad megfeledkezniük a szövetség eredeti hivatásáról, még akkor sem, ha erői időnként amerikai segélycsapatok szerepében tűnnek fel. (SzH)