Irak: a vietnami párhuzam

Irak Bush Vietnamja - mondja Edward Kennedy. Mint minden hasonlat, ez is sántít, de a pátriárkává öregedett, egykor (1962) legifjabb szenátor szavaiban van némi igazság. Mert amennyire Irak nem Vietnam, nincs belőle Észak és Dél (még), az USA nem az ellenérdekű felek egyike mellett és nem fokozatosan bonyolódott bele az ügybe, hanem önerőből teremt (rögtön crescendóban) helyi konfliktust - annyira hasonlít is a két helyzet egymásra. Leginkább keletkezésének okait illetően, de főként és a kódolt emlékezet szintjén otthon, a hátországban.

A keletkezéstörténeti párhuzamra szinte véletlenül kínál alkalmat az a kongresszusi vizsgálóbizottság, amely 2001. szeptember 11-e előzményeit kutatja az amerikai ismeretek körében, de óhatatlanul át-átcsúszkál az iraki háború terepére. Két körülményt mindenképpen megerősít: 1. az iraki háború eltérítette a figyelmet a terrorizmusellenes tényleges harcról, 2. nem igaz az a kiindulópont, hogy Bagdadnak tömegpusztító fegyverei és terroristakapcsolatai voltak. Ez persze elvezet Vietnamtól, de arra jó, hogy emlékezetünkbe idézze: a főemberek imádnak füllenteni. De az Egyesült Államok nem "K. Európa", ott bele lehet bukni a hazudozásba: a leginkább "vietnami" (és szintén republikánus) elnök, Richard Nixon a Watergate-tagadásokba.

Egy év alatt az iraki háború sétagaloppjából sikerült véres, iszamos, valódi mészárszékre emlékeztető összecsapássorozatot kihozni, igazi ellenállókkal, sok halottal és sebesülttel, mély polgári megosztottsággal, egyre bizonytalanabb civil kormányzati lehetőségekkel, mind távolabbra tolódó gazdasági helyreállítással. Olyan mocsár ez, amelyből Washington novemberig már aligha tudja kihúzni a lábát. Erre utalhatott Kennedy. (SzH)