Két tenger moshatja a Mol partját

A Mol Rt. stratégiája 1999-ben változott meg alapvetően, amikor Csák János akkori elnök kijelentette, a Mol 4-6 éven belül a legerősebb céggé kíván válni a kelet-közép-európai régióban. Az általa elhatározott cél akkor kicsit merésznek tűnt, még akkor is, ha a Mol már akkor messze a legfejlettebb olajipari vállalat volt a régió egykori szocialista országai között. Viszont még szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a magyar olajvállalat felveheti a versenyt a gazdag sógorral, az OMV-vel.

A sikerek viszont gyorsan jöttek. A TVK részvényeinek megvásárlására még kevesen kapták fel a fejüket, hiszen országon belül még természetesnek is tűnt, hogy a nagyobb cég megveszi a kisebbet. Az viszont már komoly eredmény volt, hogy sikerült Szlovákia legnagyobb társaságát bekebelezni. Amikor ugyanis a Mol elindult a Slovnaft-tenderen sokan legyintettek, hogy mit akar ez a kis cég ott, ahol a magyarok amúgy sem túl népszerűek. A Mol azonban ezzel mit sem törődve győzte le ajánlatával az osztrák OMV-t, amely vélhetően kicsit le is becsülte a magyar társaságot.

Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy a Mol és az OMV versenyez a régió vezető szerepéért, hiszen ekkor már egyenlő fél volt a két vetélytárs. A lépéselőny megszerzéséért így komoly verseny alakult ki a horvát INA-ért. A Mol már 1999 augusztusában előzetes tárgyalásokat kezdett a horvát INA olajtársasággal kizárólagos együttműködésről. Bár erről írásos megállapodás is született, a kezdeményezés szép csöndben elhalt a horvát politikai választások közeledtével. Az INA privatizációját 2003-ban írták ki újra, ekkor ugyanis már nagy szükség volt Horvátországban költségvetési bevételekre. A verseny azonban itt már sokkal élesebb volt, mivel egyértelműen előnyt jelentett az INA megvásárlása bármelyik félnek. Azt, hogy mindkét cég komolyan vette a versenyt, az is mutatja, hogy a Mol által kínált, először túlzottan magasnak ítélt 505 millió dollárt az OMV is megadta volna utólag.

Az INA elvesztése már komoly pofont jelentett az OMV-nek, visszavágásra pedig úgy tűnik, egészen mostanáig várnia kellett. Jelenleg ugyanis neki áll a zászló Romániában az ottani olajtársaság, a Petrom privatizációjában. Bár az is igaz, hogy a Mol nem adott be kötelező érvényű ajánlatot a román cégre. Erre pedig jó oka volt, a vezetőknek ugyanis tisztában kellett lenniük azzal, hogy magyar cég nem vásárolhatja meg Románia stratégiai vállalatát. Ezért húzták elő ismét a jól csengő partnerséget, ami az egyetlen lehetséges út politikailag. A döntés ugyan még hátravan, de az azért nagy meglepetés lenne, ha nem az OMV nyerne, akik már azt is kezdik nyilvánosságra hozni, hogy milyen átszervezéseket igényel a román cég megszerzése.

A Mol vezetőinek így a PKN megszerzése maradt, főleg azután, hogy nem indultak a cseh Unipetrolért. A cseh céget egyébként a PKN veheti meg, így könnyen lehet, hogy a Mol visszalépése összefügg a PKN-nel megkötött, de még nyilvánosságra nem hozott megállapodással. A lengyel PKN megszerzésére 2001 óta tesznek erőfeszítéseket a Mol vezetői, a lengyel politika azonban az elmúlt években döntésképtelennek bizonyult. A lengyelek határozatlansága annak tudható be, hogy a mai napig nem tudják eldönteni, egyesítve a két olajcégüket, saját erőből fejlesszék azokat, vagy pedig az értékesítés mellett döntsenek. A Mol vezetői ezért egy másik utat választottak. Tavaly ugyanis egyenesen a PKN vezetőivel írtak alá egy szándéknyilatkozatot arról, hogy tárgyalnak a szorosabb együttműködésről, esetleges egyesülésről. A tárgyalások végső határideje április 30., így várhatóan a pénteki közgyűlésen a tulajdonosok kaphatnak először tájékoztatást az elért eredményről vagy eredménytelenségről. Azt, hogy mi lesz az eredmény, nehéz lenne megmondani, mert a lengyel politikusok mind a mai napig képesek egyik napról a másikra ellentmondó nyilatkozatot tenni.

Az mindenesetre biztos: ma már egyértelműen komolyan kell venni Csák János öt évvel ezelőtti kijelentését. Abban az esetben ugyanis, ha a lengyel PKN-nel kapcsolatos terve is sikerülne a Mol vezetésének, akkor valóban a térség legerősebb vállalatcsoportja jöhet létre, ami persze világviszonylatban még mindig éppen csak nagyobb lenne egy kis pontnál.