Kiből lesz a terrorista?

Az izraeli verziója szerint ugyanis "az államfő volt a célpontja (ti. a Magyarországon tartózkodó Mose Kacav - T. P.) a magyar rendőrség által leleplezett terrorista-összeesküvésnek", míg a magyar rendőrség hivatalosan csupán azt állította, hogy a 42 éves fogorvos-imám "robbantásos akciót készített elő a fővárosban". Majd ehhez szintén hivatalosan hozzátette azt is, hogy a letartóztatott "nem dolgozott ki konkrét tervet a terrorcselekmény végrehajtására, és a tervezett merényletnek sem pontos helyszíne, sem célszemélye nem volt". Pikírt megjegyzéseket tehetnék arról: a nyilatkozatok alapján nem egészen értem azt sem, hogy a magyar hatóságok végül a külföldi társszervek segítségnyújtása, egy lelkes magyar állampolgár ébersége, avagy saját rutinszerű munkájának gyümölcseként akadtak-e rá az első igazi magyar terroristára.

Bevallom, az ellentmondásos híradások és nyilatkozatok nyomán nehezen szabadulok attól az értelmezéstől, hogy egyesek kezdetben valóban úgy hitték vagy azt akarták hinni, hogy egy az izraeli államfő ellen tervezett merényletet hiúsítottak meg a magyar szervek, s erről értesítették az izraeli illetékeseket, akik ezt közhírré is tették. Később azonban, amikor kiderült, hogy mégsem egy Kacav elnök ellen tervezett merényletről van szó, előkerült a szolidabb, a kevésbé célzott és kimunkált, a szinte már a gondolati fázisban felfedett robbantásos akcióterv verziója, s végül ezt vezették elő a szélesebb hazai nyilvánosság számára. Mert hát kis országnak kis akció dukál.

De nem akarok élcelődni, mert egyrészt a témát korántsem tartom tréfásnak, másrészt pontosan tudom, hogy hatóságaink - hál' istennek - még járatlanok az ilyen ügyek kezelésében és tálalásában. Biztonságpolitikai szakértőként nyilatkozva magam is sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor úgy kell lényegüknél fogva félelmetes dolgokról beszélnem, hogy eközben ne keltsek félelmet. Már pusztán azért se, mert a terroristáknak épp ez az egyik legfőbb célja. Egyébként tartok tőle, hogy hatóságainknak lesz még lehetősége belejönni az ilyen típusú kommunikációba.

Ami azonban ennél sokkal fontosabb, úgy vélem, bármelyik verzió is legyen helytálló a fentiek közül, semmi olyan nem történt az elmúlt napokban, ami egy új korszak határát jelölné a magyarországi terrorfenyegetettség történetében. Az ugyanis, hogy Izrael magyarországi érdekeltségei, politikusai és állampolgárai biztonságpolitikai szempontból különleges védelmet igényelnek, már 1991-től - az Izraelbe kivándorló, tranzitútként Magyarországot igénybe vevő orosz állampolgárok elleni robbantásos merénylet óta - tudjuk, 2001. szeptember 11-e óta pedig (kiegészülve az Egyesült Államok érdekeltségeivel, politikusaival és állampolgáraival) már-már biztonságpolitikai közhelynek számít. Ilyen értelemben a helyzet csupán annyiban romlott - bármilyen brutálisan is hangzik -, amennyire elmérgesedett a palesztin-izraeli (vagy tágabb értelemben az arab- izraeli) viszony, amennyire szerte a világban erősödött az iszlám fundamentalizmus, illetve erősödtek ezen belül a terrorizmust eszközként elfogadó és felhasználó szélsőséges csoportok, illetve amennyire globalizálódott maga a terrorizmus is. Botorság és struccpolitika lenne azt hinni vagy állítani - a madridi merényletek és Jaszin sejk meggyilkolása óta különösen -, hogy ezektől folyamatoktól érintetlenek tudunk maradni. S itt hozzátehetném: már csak azért sem, mert rég köztudott az is, hogy iszlám szélsőségesek és radikálisok - ha más országokhoz képest nem is túl nagy számban, de - Magyarországon is élnek.

Mielőtt azonban egyetértően bólogatnának, egy lényeges - s biztonságpolitika szempontjából számomra igen fontos - disztinkciót azért tennék. Nem gondolom ugyanis - és itt már korántsem csupán a magyarországi iszlám közösségekről van szó -, hogy a szélsőségektől és a radikalizmustól egyenes és logikus út vezet a terrorizmushoz. Itt és most azonban eltekintenék annak részletes indoklásától, miért tiltakozom a terrorizmussal kapcsolatos ilyen leegyszerűsítő megközelítések ellen. Talán csak annyit jegyeznék meg: ha így lenne, hatóságainknak már évek óta nem lenne gondja a hasonló akciók kommunikációjával.