Magyarország a bővítés nagy nyertese lehet

A különböző kormányok alatt hatalmas közös teljesítményt nyújtottunk, szabadságot, demokráciát, jogállamot, versenyképes piacgazdaságot teremtettünk, elindítottunk egy gazdasági felzárkózási folyamatot, amelynek végén Magyarországnak el kellene érnie a nyugat-európai életszínvonalat. E visszatekintés után együtt örülhetünk és ünnepelhetünk, miközben a tekintetünket máris a jövő felé fordítjuk, a kibővített Európa és benne a tagállam Magyarország továbbfejlődése irányába.

A rövidesen sorra kerülő európai parlamenti választások, amelyeken önök, kedves olvasók remélhetően valamennyien részt vesznek, a jövő sorsdöntő kérdéseiről fognak szólni: vajon lesz-e közös alkotmánya az EU-nak, hogy hatékonyabban tudja kezelni a jövőbeni problémáit, és közelebb kerülhessen polgáraihoz.

Magunk vagyunk felelősek a jövőnk építéséért, és ezt sikeresebben tudjuk tenni, ha együtt cselekszünk. Az Európa előtt ma álló kihívások kontinentálisak, méreteikben és természetükben egyaránt, velük csak egyesülten tudunk szembenézni. Egyetlen európai állam - legyen bármilyen hatalmas - sem bír azzal a súllyal vagy erőforrással, hogy a maga útját járhassa. A nacionalizmus és a túlzott polarizáció nem illeszkedik az EU politikai kultúrájába. Európának kell tudnia egy hangon beszélnie, hogy - lehetőség szerint az USA-val meglévő stratégiai partnerség kereteiben - képes legyen befolyásolni a globális ügyek menetét. Európának ténylegesen közös kül- és biztonságpolitikára lenne szüksége. Európának a globális ügyek vitelében meglévő súlya nem felel meg a gazdasági és intellektuális súlyának. Ezen csak akkor tudunk változtatni, ha egyetértünk egy közös európai politikai irányvonalban, ami a gyakorlatban többségi döntéshozatal alkalmazását jelenti.

Néhány év óta az európai gazdaságnak problémái vannak, ami szintén veszélyezteti az unió egyik pillérét, a gazdasági és szociális modellt. Emiatt el kell szánnunk magunkat gazdasági rendszereink messzemenő reformjára. Tudás alapú társadalmat és gazdaságot kell teremtenünk, emellett vissza kell szereznünk a világon a tudományos innovációban és a technológiában a vezető helyet. Ennek kulcsa az oktatásban, a képzésben és a kutatásban rejlik. Meg kell ragadnunk a bővítés által kínált alkalmakat, amelyek lehetővé teszik, hogy a világ legnagyobb egységes piacán tevékenykedjünk, az EU bővülését pedig az új tagok dinamikusan növekvő gazdaságai révén serkentsük. Ezeket a kérdéseket kell az európai gazdasági és társadalmi fejlődés modelljének középpontjába állítani, ha a nekünk okkal büszkeséget jelentő modellt meg akarjuk őrizni.

Emellett büszkék vagyunk a jelképeinkre, az euróra és a belső határellenőrzések megszűntére, amiben a meggyőződéses EU-tag Magyarország rövidesen szeretne és fog is részt venni. Azt pedig az EU versenyképessége miatti közös aggodalmaink közepette sem szabad elfelejteni, az új tagálla-

mok, mint Magyarország, elvárják, hogy részesedhessenek az EU szolidaritási politikájának gyümölcseiből, amiből a szegényebb országoknak és régióknak jelentős pénzügyi juttatások származnak. Most, amikor oly sok gazdaságilag kevéssé fejlett ország lép be az EU-ba, ez a szolidaritási politika igazán indokolttá válik. Emellett mindent meg kell tenni, hogy a rendelkezésre bocsátott források hatékonyan legyenek felhasználva, javítsák a magyar gazdaság versenyképességét, és ne csak ajándékként érkezzenek.

Az EU-csatlakozás által hordozott gazdasági és politikai lehetőségeket jól demonstrálják a korábbi bővítések olyan sikertörténetei, mint amilyeneket Írország és Portugália példáznak. A belépésből azonban csak akkor lehet a legtöbbet kihozni, ha az EU-tagság által támasztott kihívásokhoz pozitív szellemben állnak hozzá. A változásra és az alkalmazkodásra irányuló akarat nyilvánvalóan előnyt jelent. Emellett bátorságra, folytonosságra és kitartásra van szükség azon ügyek kezelésében, amelyek akadállyá is válhatnak Magyarország Nyugat-Európához való felzárkózásának útján. Az egész országnak osztoznia kellene a friss optimizmus és a dinamizmus szellemén.

Az EU-politikát Magyarország teljes értékű és egyenrangú tagként fogja a többiekkel együtt alakítani. Történelmi szerepe, földrajzi helyzete és viszonylagos nagysága jól jön Magyarországnak, hogy hallassa hangját az EU-ban. Bizonyára esetről esetre különböző érdekpartnereket keres magának Magyarország, az "újak" vagy a "régiek, vagy más típusú blokkok képződését azonban nehezen tudom elképzelni. Emellett - véleményem szerint - Magyarország nem az inkább euroszkeptikus államokhoz fog tartozni, így képes lesz arra, hogy saját érdekei mellett az európai közös érdekre is tekintettel legyen. Tudja ugyanis, hogy a kibővített EU csak akkor lehet jó, ha az új tagok felvételével az együttműködés nem felvizeződik, hanem elmélyül. Emiatt azt is hiszem, hogy Magyarország együtt fog munkálkodni az új EU-politika alakításában, akkor is, ha néhány további tagállam nem jutott kellően előre. Természetesen vannak magyar önérdekek, például az agrárpolitikában vagy a regionális támogatásban. Nemcsak a kormány, hanem az EU-intézményekbe verbuvált nagyszámú magyar tisztviselő is gondoskodni fog arról, hogy a magyar sajátosságok érvényre jussanak.

Összességében azt várom, hogy Magyarország az EU-bővítésből nagy nyertesként kerüljön ki. A lakosságnak és a kormánynak minél energikusabban és felkészültebben kell fogadnia a kihívásokat, fel kell ismerni az államháztartás és a közigazgatás reformjában rejlő esélyeket, mert a sikeres jövő főleg maguknak a magyaroknak a kezében van, akkor is, ha az EU-tagság az esélyeket nagyban javítja.