Meghallgatni és megfontolni
Az MKIK és a VOSZ közös fóruma az akkor még leendő pénzügyminiszter részvételével; MGYOSZ-rendezvény a hivatalát már elfoglalt Draskovics Tiborral; a versenyképességi tanács ülése, egy hónap alatt kétszer; a befektetői tanács plenáris tanácskozása Medgyessy Péter közreműködésével. Hirtelenében ezt az öt eseményt tűnik indokoltnak kiemelni a kormányzat és a gazdasági szereplők között február eleje óta szervezett egyeztetések közül. A puszta felsorolás is sugallja, a szocialista-szabad demokrata kabinet kíváncsi - vagy legalább annak mutatkozik - a vállalatok véleményére.
Evidens: minden konzultációnak akkor van értelme, ha az ezen alkalmakkor elhangzottakat utóbb figyelembe veszik a törvény-előkészítő és -alkotó személyek, testületek. Azazhogy a későbbiekben - az adójogszabályok, a költségvetés, a gazdaságot érintő egyéb intézkedések kidolgozásakor és elfogadásakor - derül ki, hogy a most tapasztalható, intenzívnek tűnő párbeszédnek lesz-e számottevő hozadéka.
Idézzünk fel egy konkrétumot a 2003. esztendőből: a társasági adót aligha csökkentették volna az ezt szorgalmazó vállalati szövetségek, érdekképviseletek, kamarák lendületes lobbizása nélkül. (Abba ne menjünk bele, melyik szervezet igyekezett a legkitartóbban. Többük úgy tartja, kifejezett és majdhogynem kizárólagos szükség volt lényegi közreműködésére - és ez így van rendjén.) Szóval az a kérdés, hogy az idén sikerül-e hasonlóan látványos eredményre vergődniük.
Az elmúlt hetekben jó pár témát elővezettek, az ipar(el)űzési adó szinte minden alkalommal elsőként felvetődő problematikájától az egyre nehezebben kezelhető szakmunkáshiányon át a közigazgatás versenyfeltételekhez igazodó átalakításáig. A kormányzat képviselői pedig - miniszterelnököstül, pénzügyminiszterestül, gazdasági miniszterestül - egyetlen alkalommal sem hagytak kétséget afelől, hogy hallották a felvetéseket.
Mindazonáltal korai rögtön arra következtetni, hogy minden flottul megy. Mást ne mondjunk, a Draskovics Tibor által február közepén kezdeményezett közös bizottságok - amelyekben a kormányzat mellett a VOSZ, az MKIK és a Joint Venture Szövetség iparkodna - egyik legfontosabbika, az adóváltozások előkészítésére hivatott testület még meg sem kezdhette az érdemi munkát. Említhetnénk azt is, hogy a jogalkotási törvény, amely a jogszabályok előkészítésének módját is szabályozná, egyrészt a tavaly őszi parlamenti általános vita óta nem sokat haladt előre, másrészt a gazdasági szervezetek közül csak a köztestületnek minősülő kamaráknak juttat deklarált szerepet. (Igaz, az előterjesztő állítja: más jogszabályok részletesen kitérnek az érdekegyeztető tanácsban részt vevő érdekképviseletek jogaira és lehetőségeire.) Ez abból a szempontból igen fontos, hogy amikor az érdekérvényesítés kérdése szóba kerül, a szervezetek prominensei rendre azt hangoztatják: a jogszabály-előkészítés működhetne olajozottabban is.
Összességében: abból, hogy a gazdasági szereplők hány rendezvényen hányszor vetik fel az őket leginkább foglalkoztató dilemmákat, önmagában nem következnek releváns válaszok. A meghatározó dolgok végső soron nem a nyilvánosság előtt dőlnek el. Draskovics Tibor az MKIK és a VOSZ említett összejövetelén azt mondta: az intézményesített egyeztetéseken túl ajtaja nyitva áll, sőt telefonját is felveszi, ha érdemdús javaslatokkal keresik. Ha ez így van, és így is marad, a kilátásokat biztatóaknak tarthatjuk.
A meghatározó dolgok végső soron nem a nyilvánosság előtt dőlnek el.
