Moszkvában megcsapolják az olajjövedelmeket

n Az egyik a törvényalkotás. Csütörtökön az orosz kormány olyan törvényjavaslat-csomagot terjesztett az alsóház, az állami duma elé, amely az olajexport és az olajkitermelés adójának növelésével lehetővé teszi - az orosz GDP 20 százalékát adó - energiaszektor busás hasznának lefölözését, és az így nyert 2-3 milliárd dollár felhasználásával - elvileg - a létminimum alatt élő milliók helyzetének javítását.

A törvény 27 dolláros hordónkénti olajárral számol, de figyelembe veszi a várható árcsökkenést is. 25 dolláros ár esetében a jelenlegi 40 százalék helyett 65 százalék a tervezett exportadó. A kitermelés után tonnánként fizetendő adó - a törvényjavaslat értelmében - 400 rubel (vagyis hordónkénti 1,91 dollár) lesz, a jelenlegi 347 rubel helyett. A Fradkov-csomag értelmében 2005-től a jelenlegi 6 százalékról 9 százalékra nő az olajvállalatok által kifizetett osztalék adója. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter ezt azzal indokolta, hogy a kitermelés ugrásszerű növelése és az olaj magas világpiaci ára miatt tavaly ebben a szférában csaknem megduplázódott a részvényeseknek kifizetett osztalék, és a minisztérium becslése szerint elérte az 5,6 milliárd dollárt.

A piac megkönnyebüléssel fogadta az "olajbárókkal" való leszámolás részének tekintett, és ezért sokkal radikálisabbnak prognosztizált törvényjavaslatot. Az elemzők világszerte ugyancsak a józan ész diadalaként értékelik, hogy a Kreml nem csapolta meg még jobban az olajjövedelmeket, pedig Oleg Gyeripaszka, a hatalommal való konfrontációt mindmáig ügyesen elkerülő "alumíniumbáró", nemrég egyenesen azt nyilatkozta, hogy a privatizációs vagyonokból származó profitot Oroszországban 80 százalékos adóval kellene súlytani.

És ezzel meg is érkeztünk az orosz gazdaságpolitika most kirajzolódó másik trendjéhez. Március 29-én, alig két héttel az orosz elnökválasztás (inkább szavazás) után, a Vedomosztyi című moszkvai lap közzétette az 5 hónapja börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij vezeklőlevelét. Az orosz történelemben 150 éve - Mihail Bakunyin szintén börtöncellában írt híres "Gyónása" óta - ismert ez a különös műfaj. Hodorkovszkijnak magát porig alázó önbírálata, az 1990-es évek elején a nyugati plurális demokrácia oroszországi megteremtésével próbálkozó fiatal moszkvai liberális nemzedék sommás elítélése, kísértetiesen emlékeztet a többi "oligarcha" mostanában tett nyilatkozataira.

Érdemes felfigyelni arra is, hogy Hodorkovszkijnak "a néppel való osztozkodásra és a hatalommal való kiegyezésre" szólító mondatai felvillantják az orosz értelmiségnek - az utóbbi időben szintén fel-feltörő - új keletű nyugatellenességét. A fogsága körülményeit és helyzete teljes kilátástalanságát nehezen viselő milliárdos így fogalmaz: "Nem nyugaton, hanem Oroszországban kell keresnünk az igazságot". Felszólítja társait, hagyjanak fel "a hasztalan kísérletekkel, amelyek megkérdőjelezik az elnök legitimitását. Akár tetszik nekünk Vlagyimir Putyin, akár nem, ideje felismerni, hogy az államfő nem egyszerűen fizikai személy, hanem az ország egységét és stabilitását biztosító intézmény. Isten mentsen meg minket ennek az intézménynek az összeomlásától. Egy új 1917-es esztendőt Oroszország már nem bírna ki...

Az már csak hab az orosz ideológia "new wave" tortáján, hogy időközben kiderült, nem Hodorkovszkij írta a vezeklőlevelet. Annak jó néhány bekezdése már 11 nappal korábban felbukkant egy röpiratban. Ezt Sztanyiszlav Belkovszkij - volt elnöki tanácsadó, az orosz revansista-nacionalista neoimperializmus mostanában egyre többet publikáló ideológusa - jegyezte. Az állítólagos Hodorkovszkij-levél más passzusai - közel egyharmada! - pedig egy másik fundamentalista orosz kiáltvány részeként szintén jóval korábban megjelentek az interneten. Hodorkovszkij szavahihető ügyvédje azonban azt állítja, hogy védence ismeri a szöveget, és magáénak vallja.

A közvetlen munkatársait is látványosan megtagadó Hodorkovszkij meg a többi "oligarcha" dosztojevszkiji-Ivan Karamazov-i önostorozása arra elegendő, hogy elveszítsék a hatalommal szembeni ellenzék dicsfényét az orosz társadalom kritikus képviselői előtt, és erősítsék a "homo sovieticus" keserves tapasztalatát idéző paternalizmus szellemét. Ám a szovjet korszak történelméből ítélve ahhoz kevés, hogy a hatalom veszélyérzetét tompítsa. A Kreml a nyilvános gyónások után is folytatni fogja a gazdasági hatalom újraosztásának politikáját. Ehhez akarva-akaratlanul ösztönzést adott a Világbank moszkvai filiáléjának a múlt héten közzétett elemzése, amely a túlságosan kevés kézben összpontosuló orosz gazdasági élet veszélyeire hívta fel a figyelmet.