Régiós ramazuri

Budapest és az SZDSZ nem hajlandó válni. Mint Demszky Gábor főpolgármester közölte, a fővárosnak esze ágában sincs elhagyni a központi régiót. Azt sem titkolja, hogy neheztel egyes MSZP-s politikusokra, mert - úgymond - rövid távú előnyökért Budapest versenyképességét kockáztatják Béccsel, Prágával és más nagyvárosokkal szemben.

Pest megye nem érti, hogy miért nem értik. Természetesen válna, ha tehetné. Számára a számok a mérvadók:

50-60 euró/fő/év helyett 300 euró/fő/év 2007-től még legalább kétszer hét éven át. Csak azután vezetnék ki - további hét esztendő alatt - az uniós strukturális támogatási rendszerből. Ha Budapesttel egy régióban marad, a megyét is kivezetik már 2007-től, a fővárossal karöltve.

Brüsszel csodálkozik. Alighanem nem érti, miért nem érti Magyarország, hogy egy 1,1 millió lakosú terület fejlődését kockáztatja Budapest és Pest megye összezárásával. Nem érti, miért rántaná magával Budapest Pest megyét is a strukturális támogatásokból kivezető úton? Brüsszel ugyanakkor méltányolja Budapest problémáit, ám próbálja sejtetni, hogy léteznek más fejlődési utak is, mint amit a főváros vezetése járhatónak gondol. Még az is előfordulhat, hogy Bécs és Prága példáját emlegetik, amelyek agglomerációjukkal összefogva láthatóan jól boldogulnak önállóan.

Mindent a megfelelő helyen. A szubszidiaritás elve alaptétel az Európai Unióban. Budapest is élhetne vele. Ragaszkodhatna agglomerációjához. Végre alkalma nyílna a vele való egészséges együttműködés és fejlődés feltételeinek megteremtésére az agglomerációs fejlesztési tanács létrehozásával, ha a parlamentben az erre vonatkozó MSZP-s javaslatot az SZDSZ képviselői is megszavaznák. Ekként a becslések szerint tovább számolhatna a strukturális pénzekkel is, mint Pest megyével együtt. A kohéziós alapból egyébként a főváros már 2004-2006 között is kiemelkedő támogatást kap, a hatalmas beruházással megvalósuló budapesti szennyvíztisztítónak és az M0-s út kivezető szakaszának a megépítéséhez.

Akkor mi a baj? Hát ez az! Az ember tanácstalanul nézi és hallgatja a vitatkozókat, s rosszul érzi magát, mert a színfalak mögött ismét kicsinyes politikai csatározást, mi több, dölyfösséget és szűklátókörűséget sejt.