Csetepaté helyett tárgyalni kell
Kár lenne ismét újabb politikai csetepatét rendezni az egészségügyi reform körül. Tudomásul kell venni végre, hogy a csőd szélén lavírozó intézmények és a gyógyítás finanszírozásának átalakítása nélkül összeomlik a rendszer.
Kevés kivétellel, bármelyik kórházban szembesülhetünk a nyomasztó szegénységgel, az elcsigázott orvosokkal és nővérekkel, a kiszolgáltatott betegekkel. S eközben az egészségipar szereplői, irányítók, finanszírozók, érdekképviseletek, az ágazat háttéripara ellenséget vél a másikban. A bizalomvesztésnek a nyomor mellett az időnként feltörő hatalmi arrogancia is oka.
Úgy tűnik, a politikusoknak csak a hatalom megszerzéséig fontos ez az ágazat. Tisztelet a kivételnek, máig nem ismerték fel: az egészség a legjobb befektetés.
A pénztelenség nem magyar specialitás. A nálunk gazdagabb franciáknál a minap döntött a kormány, hogy az egészségügyi forrásbővítés céljából térítési díjat vet ki a betegekre.
Nálunk ez az út nemcsak a szerényebb jövedelmek miatt járhatatlan, de bevezetésétől a hatalmon lévők biztosra vehetnék bukásukat a hamarosan sorra kerülő európai parlamenti, sőt akár a 2006. évi választásokon.
Így az üres tb-kasszát csak a magántőke töltheti meg.
A most aktuális reformterv ugyan az optimális betegellátás megszervezését profitérdekelt társaságokra bízná, ám ahelyett, hogy átlátható szabályokkal vonzaná a tőkét, kirekeszti az egészségügyben érdekelt szakmai befektetőket. Pedig - mint azt a magyar vesebetegek magánszolgáltatók általi ellátása bizonyítja - az marad meg ezen a nem túl jövedelmező, ám biztos piacon, aki hosszabb távon is ebből kíván megélni.
Látható hát, hogy az ágazat szereplőinek konszenzusával elfogadott érdekeltségi rendszer nélkül bármilyen reformjavaslat elbukik. Ezért a csetepaté helyett a sürgős tárgyalás ajánlatos.
