Nők a politikában

A fegyveres harcban való részvétel egyenjogúsít. Mármint a nőket - legalábbis egy nőpolitikával foglalkozó magyar politikusnő tegnapi rádiókijelentése szerint. És arra kvalifikálná őket ez az egyenjogúsodás, hogy nagyobb számban vegyenek részt a politikában. A tétel nemcsak hibás, hanem káros is. A politikai paletta valamennyi parlamentképes színárnyalatán félre kellene tenni ezt a forradalmi romantikát, mert súlyos torzulásokhoz vezethet.

E logika mentén például az analfabéta gerillaharcos (férfi) predesztinálva van a képviselőségre, a kormánytagságra, sőt, a miniszterelnökségre is, hiszen részt vett a fegyveres harcban. Az, hogy megtörtént, még nem teszi követendővé. Nőknek sem.

A mai világ egyik sajátossága az, hogy felvilágosult társadalmai egyenlőkként (egyenlő esélyűekként) szeretnék kezelni polgáraikat - nemre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. Ezek a társadalmak azok, amelyek abban határozták meg a nemzetközi politika célját, hogy iktassa ki a viták megoldási módozatai közül az erő, a fegyveres erő, a háború alkalmazását. Ezért jött létre hatvan éve az Egyesült Nemzetek Szervezete, és ezért vannak most sokan zavarban, amikor nem kevesebbet, mint mások nevét szeretnék kölcsönözni a megfoghatatlan szubsztanciához, a terrorizmus elleni harchoz.

A célok nem teljesülése nem jelenti hiábavalóságukat: még sok az egyenlőtlenség, még sok az erőszak. De nem egyenjogúsítja a nőket az, ha öngyilkos merénylőnek állnak, sem, ha katonalányként foglyokat kínoznak. Bizonyára másnak is föltűnt, hogy politikusnők többnyire békés közegből kinőve váltak nagygyá. Csak egy példa rá Indira Gandhi, s csak ezt a példát erősíti Sonia Gandhi, aki nem vállalta a miniszterelnökséget, nehogy békétlenséget szítson. (SzH)