Pályázati sikerpremier

Megérdemlik a tapsot. Sőt - legyünk nagyvonalúak - a vastapsot is. Valljuk be, már önmagában az furcsa, hogy nem tizenkét dühös ember állt ott tegnap a parlamentben. Európai uniós pénzekre pályázók kapták kézhez a támogató levelet tizenketten, ami azt jelentette, hogy nyertek. Lám, a Nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképesség operatív programjának keretében január közepén kiírt pályázatokból nem lett pusztába kiáltott szó. A most kiosztott levelek több mint 370 millió forint fejlesztést s csaknem 180 millió forint európai uniós és hazai támogatást érnek.

Mennyi pénz! - mondhatnánk reflexből irigységgel. Ahogy már sokszor, most is "felfedezhetnénk" a titkos szálakat,

összefonódásokat stb. Pedig ezúttal látomások helyett a szó szoros értelmében hasznosabb lenne legalább látni, hogy mire vállalkoztak ezek az üzletemberek. Mindenekelőtt hittek önmagukban, saját vállalkozásukban. Nem kételkedtek a pályázati lehetőségekben. Azután nekigyürkőztek, és sorra strigulázták a feltételek teljesítését. Majd várták az értesítést.

A jövő körül járt szinte minden gondolatuk, amikor tegnap pályázásuk körülményeiről faggattuk őket. Elmesélték, hogy miként tanultak meg pályázni, milyen segítséget vettek igénybe a kifogástalan csomag összeállításakor. Szóltak eddigi tapasztalataikról, mert már notórius pályázó is akad köztük. Szavaikból kitűnt, hogy mindenképpen saját céljuknak tekintették azt a fejlesztést, amelyre támogatást kértek, és már azon morfondíroznak, hogy ezzel a fejlesztéssel hogyan léphetnének még előrébb.

A legtöbbjük kicsi vagy még kisebb vállalkozás, amely mer nagyra törni. És ami legalább ilyen fontos: tud pályázni. Ez a szakemberek szerint mindennapos rutinná kell váljon a következő másfél-két évtizedben az EU-tag Magyarországon.